Scully (Szkáli) a 10 éves, alapvetően lakásban tartott kislány cica egy budapesti kerület kertvárosi részéről tűnt el. Vélhetőleg a nem szokványos gyermekzsivaj miatt jobbnak látta a kertben keresni menedéket, ezért a teraszra menekült és onnan pedig a kertbe vette az irányt. Mi Demivel az eltűnését követő napon érkeztünk a helyszínre. Demi végigjárta a környező kerteket, majd a következő háztömb felé vette az irányt. Ott egy parókia kertjébe vezetett minket, onnan pedig ki az utcára a következő háztömbig. Éjjel sajnos az ottani kertekbe nem jutottunk be, ezért kértem a gazdit, hogy ott plakátoljon, szórólapokat dobáljon be, mert ott értek véget a nyomok. Sajnos az a háztömb nem volt túl biztonságos Scullynak, mivel abban a tömbben rengeteg kutya lakott, ezért kicsit aggódtunk érte. A gazdi még éjjel szórólapozott és nap közben már jött is a telefon, hogy abból a háztömbből futott át a cica reggel 10 óra körül hozzájuk, ahol mi abbahagytuk a nyomkövetést az éjjel, és mivel ott is volt plakát és szórólap, ahová befutott, így egy nagyon kedves házaspár már jelentkezett is, hogy megtalálták a szökevényt a kerti asztaluk alatt és vigyáztak a cicára, míg érte ment a gazdi! Scully (Szkáli) nagyon sokkos állapotban volt, onnan már mozdulni sem akart, így a gazdi könnyen meg tudta fogni. Szerencsére az ijedségen és a rettenetes éhségen kívül más baja nem lett és boldogan bújt oda otthon újra a kutyatársához is! Tanulságos kaland volt neki, nagyon örülünk, hogy ő is ilyen gyorsan haza tudott kerülni! 

Mivel gazdija megtisztelt minket azzal, hogy ő is leírta nekünk a minap saját szavaival is a történteket, ezért az ő szavait is megosztjuk Veletek! 

"A tíz éves, világ életében lakásban tartott ragdoll cicánk, Szkáli egy keddi napon kisurrant a nyitott teraszajtón és eltűnt. A Wekerletelepen, ahol az emeletes házak lakásaihoz is tartozik kert, elképzelni se tudtuk, merre is indulhatott neki a világnak, a tér felé, ahol hatféle busz jár, vagy a kisebb-nagyobb, házakkal határolt magas fákkal teli kertből próbál hazatalálni. Szkáli rendkívül félénk, ösztöneire sosem kellett hagyatkoznia, a kijáró cicák számára jól ismert természeti környezet neki ezer veszélyt rejtett. A Keresőkutyás Szolgálatot másnap értem el és Demi este, jóval szürkület után kezdte keresni Szkáli nyomát, amely a szomszédos parókia kertbe vezetett. Ott tucatnyi remek búvóhely kínálkozott a mi rémült jószágunknak, s ezekhez Demi el is vezetett minket, ahogy a parókia kerítésén tátongó lyukig is, ahol Szkáli kibújhatott. A nyomok egy autó alá, majd az utcán egészen a forgalmas főútvonalig vezettek és a kis utca túloldalára is. Tehát a csaknem éjfélig tartó keresés konklúziója az volt, hogy cicánk talán még a sok búvóhelyet nyújtó parókiakertben van, vagy már a következő háztömb belső kertjében távolodik az otthonától. Másnap keresőplakátokkal ragasztottuk tele a parókia utcáját, illetve a következő háztömböt is. Estefelé végre megszólalt a telefon: cicánk ott kuporog a főút egyik emeletes sarokházának kertjében, egy szaletli alatt. Előző éjszaka Demivel a sok zárt kapun ugyan nem tudtunk bejutni, de ő pontosan lekövette a kis csavargó nyomát, így éppen azon az útvonalon találtuk meg, amit kijelölt. Két éjszakányi távollét és három háztömbnyi kalandozás után koszosan, fáradtan és éhesen, de egészségesen kaptuk vissza Szkáli cicát. Köszönjük szépen!"