Tappancs, a frissen örökbefogadott, embertől, állattól és minden egyébtől is rettentően félő kutyus megijedt valamitől, és kiszabadította magát a hámjából, és elfutott az egyik séta alkalmával.

Tappancs keresésére az eltűnést követő napon este mentünk ki belvárosi, nagyon forgalmas helyen lévő lakótelepre. Első napon túl sok értékelhető nyom nem volt, sajnos nem bukkantunk nyomára. Szerencsére a XV. kerületből érkezett később egy bejelentés, miszerint ott láthatták, így következő alkalommal kimentünk oda is. Ott Demi egy családi házas kis utcában kezdte meg a nyomkövetést. Szinte azonnal a nyomára bukkant Tappancsnak. Megmutatta, hol tölthette az éjszakát, és hamarosan vad hajszába kezdett a Szilas-patak mentén a vasúti síneken keresztül Káposztásmegyerre. Sajnos a kutyust így sem értük utol. Minden bizonnyal a Szilas-patak partján belevetette magát a sűrű növényzetbe, ahová csak egy darabig tudtuk követni, és a gazdái hívására pedig sajnos nem jött elő. 

Azt vélelmeztük az irányból, hogy Tappancs ahhoz az alapítványhoz akar visszamenni, ahol addig lakott, és ahol biztonságban érezte magát. 

Ezért javasoltam a gazdáinak, hogy éjszaka menjenek vissza Tappancs éjszakai szálláshelyére, mivel az egy jó bújóhelynek tűnt, hátha ott marad azon a környéken még éjszakára, és hívogassák. Ha csend és nyugalom lesz, talán behívhatóvá válik. Sajnos azonban aznap a gazdik már nem tudták megoldani, hogy visszamenjenek oda. 

Később nap közben hívogatták, de az sem vezetett eredményre. 

Utána senki sem látta napokig, így várnunk kellett egy újabb bejelentésig. És Áron keresés után megtörtént a csoda, a Szilas-patak környékén és Alapítvány környékén sikerült befogni! Ezek szerint a nyom és a tipp is ismét jó volt és az eltelt, további egy hét alatt visszajutott Tappancs majdnem oda, ahonnan örökbe fogadták.

Mára már Tappancs is otthon van a gazdáival!