Dodó, a körülbelül két éves, ivartalanított kan kutyus egy kedves vidéki családnál lakik a két éves kis gazdijával. Sajnos idegileg elég labilis még, az eddigi hányattatott sorsa miatt. Az utcán kóborolt, úgy fogták be, még szinte kölyökként, akkor kb. egy éves lehetett. Különösen a férfiaktól fél, így vélhetőleg bántalmazták is. Majd a helyi sintértelepen nevelkedett és körülbelül további egy évet töltött ott.  Az új gazdik kb. három hete hozták ki a telepről. Délutáni sétára indultak és az úton egy nagy teherautó jött épp, melynek rakománya zörrent meg a kátyúk miatt, aminek hangja miatt ijedt meg Dodó és kitépte magát a gazdi kezéből pórázostul és a pórázt húzva maga után futásnak eredt. Sajnos a gazdi kezében ott volt a két éves kisgyermeke is, rá is figyelnie kellett, így mire utána tudott rohanni, szőrén-szálán eltűnt a kutyus. Mi kicsit több, mint 48 óra múlva érkeztünk az erdős, mezős, szántóföldes, lápos helyszínre. Demivel a nyomkövetést a réten kezdtük meg, ahol a kutyus elszaladt, de sajnos a gazdi nem tudta egészen pontosan megmondani, hogy honnan, így nem sikerült ott a biztos nyomfelvétel. Szerencsére az eltűnést követő napon látni vélték valahol, így azt javasoltam a gazdiknak, hogy akkor nézzük meg azt a helyszínt, ahol látni vélték, de ehhez pontosabb információt kellett kérni a bejelentőtől. Szerencsére elég pontos választ kaptunk, így elindultunk a helyszínre. Mielőtt még megmutathatták volna a pontos helyszínt, Demi be is kapcsolt, ráállt a nyomra, és bevitt az erdőbe. Ott a már megszokott sajátságosan gyors tempójával vitt be az egyre sűrűbb és sűrűbb erdőrészre, nem törődve azzal, hogy mi egyre nehezebben tudjuk őt követni! :) Majd kivitt annak a rétnek az oldalához, ahol az eltűnés volt, csak sokkal-sokkal lejjebb, mint ahol először próbálkoztunk a nyomfelvétellel. Ezután Demi elindult a vizes, lápos erdős részhez. Majd egy forgalmasabb autóúton áthaladva, rohamtempóra kapcsolt. Ekkor jeleztem a gazdinak, hogy szerintem Dodó itt van a közelben, miután Demi hangjelzést is adott, már szinte biztos is voltam ebben. Kértem a gazdit, hogy menjen tovább egyedül, hogy ne üldözzük, de sajnos a hívására nem jött elő. Ekkor Demi újra folytatta a nyomkövetést ki a szántóföldre, majd szinte azonnal vissza az erdőbe, melynek a másik oldalán egy tisztáshoz értünk, mely mellett pont az a főút halad el, melyen bejöttünk az erdőbe. Felfelé haladva pedig volt egy sajnos elég forgalmas vonatsín is. Ezért kértem a gazdit, hogy ne hajtsuk tovább a kutyát, hanem  megkerülve az erdőt, Demivel mi visszamentünk a szántóföldi oldalra, ezzel is a tisztás és a hazaút felé tervelve a kutyát, míg kértem  a gazdit, hogy ő pedig tegyen ki ételt a tisztásra, hogy rálásson és bújjon el, hátha a finom kolbász illata kicsalja újra a tisztásra a kutyát. Sokáig várakoztunk ott, de Dodó jól meglapult. Lassan visszaindultunk, mivel kezdett besötétedni, viszont kértem a gazdit, hogy éjjel hagyjanak kinn neki kolbit, meg akár a plédjét, hátha kimerészkedik. Gazdik éjjel így is tettek, sőt nagyon okosan, három méterenként eldobáltak az erdő szélétől kolbászdarabokat hazáig, hátha így hazatalál a kis csavargó. Éjjel pedig a kamerára tekintve megpillantották a kapuban Dodót, aki szépen a kolbász hatására hazasétált az éjszaka, és persze éjjel rögtön nekiállt befalni a vacsoráját! Nagyon örülünk, hogy Dodónak is sikerült segíteni hazatalálni, és immáron újra együtt lehet a kis gazdival is! Dodónak szerencsére nem történt baja, de rengeteg kullancsot szedett össze, 40 darabot csak a fejéből szedtek ki a gazdik! Nagyon vigyázzon mindenki a kullancsokkal, rengeteg van idén!