Hanna, az 5 éves Skótjuhász Sable Collie Budapesten, a II. kerületből tűnt el. A gazdája sétáltatta, miközben egy németjuhász megtámadta, aminek következtében kibújt a hámból és rémülten elfutott. Minket az eltűnést követően az esti órákban kerestek meg a gazdái, mi azonnal ugrottunk, annak ellenére, hogy aznap már egy másik keresésünk is volt, hiszen a nyom friss és az állat sérült lehetett, és félő volt, hogy sérülései súlyosak is lehetnek. Családi házas környezetbe való érkezésünket követően azonnal elkezdtük a keresését. Demit a betonfelületről indítottam a kapott szagminta alapján, sajnos azonban a betonfelületen nem talált nyomot. Mint kiderült, nem véletlenül, hiszen a kutya hátrafelé futott el a kertek irányába, de ott nem tudtuk követni a járhatatlan bozót miatt. Demi folyamatosan próbált nyomot keresni és összesen két, növényekkel sűrűn benőtt üres telekre  tört be. Az elsőnél a nyom megszűnt, a másodikban viszont komoly munkába kezdett. Az egész területen végighaladt, majd a sötét éjszakában egy szakadékhoz vezetett, ahol gondolkodás nélkül le is ereszkedett. Nekem már nehezebb dolgom volt, mert a szakadék veszélyein kívül a szúrós tövisek, és indák is akadályozták az utamat. Végül leereszkedtünk és ott a kutya extrán beindult. Tudtam, hogy most friss nyomon lehetünk. Próbáltunk behatolni a sűrűbe, de a kutya hiába tört egyre beljebb, én nem tudtam őt követni, így másik utat kellett keressünk, hogy közelebb érjünk a szag forrásához. Így visszakapaszkodtunk a felszínre és Demi másik utat keresett, ahol újra leereszkedtünk. Sajnos én itt is csak kúszva tudtam követni a kutyát, de egyre beljebb hatoltunk. Demit kiengedtem a 10 méteres pórázon teljesen, hogy ő legalább tudjon haladni. És ekkor odaértünk a kutyus közelébe, folyamatos ugatással jelezte a Hannát. Sajnos azonban egész egyszerűen én nem értem el odáig, ahol az állat megbújt, így nem tudtuk őt elérni. Sajnos a gazdái nem követtek minket a mélybe, fenn várakoztak, ami ebben az esetben azért volt baj, mert az én hívásomra nem mert előjönni az állat, így nem volt mit tenni, visszakúsztam egy olyan helyre, ahol ki tudtam szólni a gazdáknak, hogy vélhetően ott a kutyusuk, ahol Demi jelez, csak a baj az, hogy nem érjük el. A gazdával megpróbáltunk egy másik, jobban járható oldalról visszamenni oda, de sajnos nem tudtunk bemenni oda metszőolló nélkül, arról a helyről pedig nem láttunk éjszaka semmit. Így a keresést be kellett rekeszteni az éjszaka hátralévő részére. A mai napon azonban erről a helyről érkezett egy hívás, miszerint az állatot látták ott, ahol éjjel a kutya jelzett. A gazdái rögtön a helyszínre siettek és egy kis kergetőzést követően Hanna már otthon is van, tiszta piszok lett és tele van mindenféle bogáncsokkal, de épségben van! És itt ragadom meg az alkalmat, hogy figyelmeztessek minden gazdit, hogy ügyeljen arra, hogy a városban, járdákon, úttestek mellett csak pórázon sétáltassa mindenki a kutyáját, akkor is ha egyébként senkit sem bánt, akkor is, ha tündi-bündi! Sohasem tudhatod, hogy a következő percben mi olyan váratlan történhet, melynek hatására az egyébként tündi-bündi kutyád megváltozik, vagy az általad tündi-bündinek tartott kutyád mit vált ki a másik kutyából. Megjelenhet egy cicus is az utcán, melynek hatására, akármilyen képzett, akármilyen okos, elviheti az ösztön.  A félősebb kutyáknál előfordulhat egy hirtelen dudaszó vagy egy hirtelen mellette megszólaló sziréna és máris megvan a baj. Kérlek titeket, figyeljünk egymásra! Nyilván parkokban, zöld területeken és ahol nem járnak autók és van hely kikerülni  a nem szimpatizáló  kutyáknak egymást, ott ez a probléma nem merül fel olyan fokozottan, mint a város közepén, a járdán. Ha futtatni akarod, tehát vidd ki a zöldbe a közeli parkba, futtatókba és ott játszatok, labdázzatok, fáraszd le, játsszon másik kutyákkal, ez fontos, csak tényleg figyeljünk egymásra!