Zizi macska története is nagyon közel áll a szívemhez, mivel időközben a gazdájával is nagyon bensőséges, ha szabad ilyet írnom, baráti viszony alakult ki. Zizi macska eltűnése után pár nappal kaptuk a riasztást, miszerint eltűnt egy cica, aki egy idősebb nénié, aki nyitva felejtette a bejárati ajtót, ő pedig pici és tapasztalatlan macskaként (mindössze 5 hónapos, és menhelyről örökbefogadott, rettentő félős cica) kisétált azon és sehol nem lelik azóta. Mivel egy kertes társas házas részen volt az eltűnés, így, bár nem sok reménnyel kecsegtettem a nénit a telefonban, figyelembe véve, hogy már több napos az eltűnés, azért kimentünk, hátha van még nyom. Kiérkezést követően Demi azonnal munkához látott. Eszeveszettül elindult azonnal a nyomon, ami bizony kereszül haladt a lépcsőházon és a garázson is! Elég nagy sebességet diktálva haladt, majd a következő két kertbe szeretett volna átmenni. A három telek sarkánál jelzett egészen pontosan. Azonnal továbbindultunk a másik kertbe. Demi ugyan átnézte annak a kertnek is a bejárati részét, de egészen határozottan visszavitt ahhoz a kerítéshez, ahol az előzőekben, a másik kertben is megálltunk. Ekkor újra talált nyomot, és megindult visszatarthatatlanul, ekkor már nagyon reménykedtem a sikerben, mert láttam a kutyán, hogy ez bizony nagyon erős nyom. És végül az összesen a maximum fél órás nyomkövetést siker koronázta, mert bizony az egyik bokor alól az a cica futott ki Demi előtt, mindenki nagy örömére, akit kerestünk! Nagyon büszke vagyok Demire, hisz  a nagyon gyors, minőségi munkáját követően, a cica sikeresen előkerült. Ami külön érdekessége volt ennek a nyomkövetésnek, hogy a környező kertekben számos macska lakik, és Demi nem a többi, hanem azt a macskát kereste és találta meg, akit kerestünk, ezzel ismét bizonyítva mérhetetlen tehetségét!

Sajnos azonban a macska befutott a harmadik határos kertbe és hiába próbált az idős gazdája gyorsan utána futni, nem járt sikerrel, nem tudta megfogni a macskát és sajnos később sem jött elő a hangjára. Macskacsapda kihelyezést javasoltam arra a telekre, ahol a macska tartózkodott. Ez viszont nem volt könnyű feladat, mert a néni nem tudott csapdát szerezni és napokig tartott, míg végül beszerezte, és a kezdeti kudarc után (a sündisznókat sikerült elsőre befognia) nem is használta. Addig-addig beszéltem rá, míg végül megfogadta a tanácsomat és a megfelelően kitett csapdával végül befogta a cicát, és Zizike ugyan nagyon lefogyva, biztos sok gyötrelem után, de immáron ismét otthon van, és a néni is megnyugodott végre, akinek ez a cica az élete, az egyetlen társa. Azóta szépen eszik, és gyarapodik, és boldogan labdázik újra a gazdájával! Demivel tervezzük, hogy meg is látogatjuk őket a közeljövőben!