Rólunk

 

Kezdetek

 

Történetünk 2013-ban kezdődött, mikor kiválasztottam a hat testvér közül ezt a szeretetgombócot. Demi három hónapos kora óta családom része, családtag és munkakutya egyben. Ő az én gyermekem, testvérem, legjobb barátom, a jobbik felem egyben. Ő egy törzskönyves svájci fehér juhászkutya, akit egy csodálatos tenyésztőnek, Magyar Katának  köszönhetek. 

Egész kiskorában tudtam, hogy ő több lesz, mint "egyszerű" családi kutya. 

Mire az összes oltását megkapta és ki tudott lépni a lakásból, már az összes alap vezényszót ismerte, minden olyat megtanult, amit egy felnőtt kutyának megtanítanak. 

Mivel hiperaktív volt, így tudtam, hogy vele tovább kell lépni, ezért kerestünk egy jó iskolát neki. Több iskolát is végigjártunk, mire kikötöttünk a számunkra legjobbnál, és elkezdtük az ovit. Oviba nem sokat járt, szinte azonnal áttették az iskolások közé, mert már addigra jól behívható és az összes vezényszót ismerő kiskutya volt. Ekkor négy-öt hónapos volt. 

Az iskolás időszak alatt nagyon sokat tanultunk mindketten arról, mit is jelent munkakutyának lenni. Ezért örökké hálás leszek oktatóinknak és az iskolának. 

Másfél éves korában sikeres munkavizsgát tett. 

A munkavizsga után újabb kihívásokat kellett keresnünk.

 

Demi, mint nyomkövető

 

Már az óvodában feltűnt oktatóinak és nekem is, hogy nagyon extrémen érdeklik a szagok, így azzal külön meg kellett küzdenünk, hogy az orrát néha azért muszáj felemelni a földről. 

Mivel először a professzionális engedelmes munkát kellett megtanulni, így a nyomkövetés akkor még nem volt feladat.

Addig nem is foglalkoztam a nyomkövetés gondolatával, míg egy hosszú séta alkalmával, ahol bebarangoltunk erdőt, mezőt, ránk sötétedett, így haza indultunk. Hazaérve tapasztaltam, hogy a mobil telefonomat bizony elhagytam. Nem volt mit tenni,  elindultunk vissza a sötét éjszakában, remélve, hogy még megtalálhatjuk. Nem fűztem hozzá sok reményt, hiszen néhol derékig érő fűben sétáltunk. De úgy gondoltam, teszek egy próbát, és megkértem Demit, hogy keresse meg a telefont. Sem a telefon (mobil) szót, sem pedig a keresd vezényszót ekkor még nem ismerte, de úgy gondoltam, nincs veszítenivalónk. Demi ekkor elindult vissza pontosan azon az útvonalon ahol sétáltunk, keresztül mindenen, és egyszer csak megállt. Tekintve, hogy jelezni sem tanult még, így nem tudtam, hogy miért áll meg, de a hatalmas fű alján, ott ahol megállt, bizony ott volt a telefonom! Ez volt az a pillanat, hogy tudtam, nekünk ezzel komolyabban kellene foglalkozni.

Próbáltam utánanézni, hogy hol és hogyan lehet a nyomkövetést elsajátítani, de mivel erre nincsen külön iskola, ezért magam kezdtem foglalkozni a kiképzésével. 

A sportkutyás (IPO) nyomkövetés nem fogott meg annyira, mert véleményem szerint inkább egy betanított feladat, éles nyomkövetéses helyzetben nem feltétlenül alkalmazható és engem az éles nyomkövetés érdekelt. 

Ezért magamra maradtam a képzési módszerek elsajátításával, majd pedig ennek alapján képeztem a kutyámat is.

Egészen odáig jutottam, hogy mire megvolt a munkavizsgánk, már idegen nyomon tudott nyomot követni Demi.

Munkavizsgánkat követően továbbra sem találtam olyan csapatot, akihez csatlakozhattunk volna, de találtam egy kiképzőt, aki elkezdett velünk foglalkozni, igaz sajnos ő sem a nyomkövetés területen, hanem a mentőkutyás világba kalauzolt el minket. Ekkor Demi két éves volt.

 

Demi, mint mentőkutya

 

A mentőkutyás világ három területből áll Magyarországon: Romkutató munka, területkutató munka, és a nyomkövetés. 

Sajnos azonban nyomkövető munkával szinte senki sem foglalkozik, mert a három fázis közül ez a legnehezebb irány, így a legtöbb kiképző a romkutatást és a területkutatást választja leginkább. 

Tekintve, hogy mi a területkutatást nem szerettük volna kipróbálni, mert véleményem szerint üti a nyomkövető munkát, így a romkutatásba vágtunk bele.

Jelenleg romkutatásban rendelkezünk a nemzetközi IPO-RH-T-A szintű bevethetőségi vizsgával, aminek az engedelmes munkájában korábban már két alkalommal is bizonyítottunk kiváló eredménnyel. Ez a legutóbbi vizsgánk pedig olyan jól sikerült, hogy sikerült megszereznünk az ágazat nemzetközi versenyén a 2. helyet is!

Nyomkövető munkával pedig éles bevetéseken is részt veszünk.

 

Demi, mint kísérleti kutya

 

Egy véletlennek köszönhetően belecseppentünk az ELTE etológia tanszékének kutatóprogramjába is. 

Demi a kísérletek hosszú-hosszú sorában nyújtott hasznos segítséget, de a legbüszkébbek mégis az érintőképernyős tesztben való szereplésére vagyunk, amiben percek alatt tanulta meg a számítógép használatát, majd függővé is vált rövid idő alatt. Rendkívül érdekes volt megtapasztalni azt is, hogy pontosan ugyanúgy, mint a gyermekek (és persze a felnőttek is), Demi is számítógép függővé vált pillanatok alatt. Ezen kívül ő volt az első kutya, aki végigcsinálta a tesztet, sőt fejleszteni kellett a szoftvert, hogy mind magasabb és magasabb szinten is kipróbálhassuk a tudását, ezáltal a kísérletvezető rengeteg új, értékelhető információhoz jutott, mi pedig rengeteg élményhez.

Ezen kívül részt vettünk/veszünk FMRI tesztben is, ahol bizonyíthatjuk, hogy az én hiperaktív, örökmozgó, feladatorientált kutyám is képes akár hosszú percekig hasalva, mozdulatlanul is feküdni ahhoz, hogy a teszt sikeres lehessen. A fMRI-vizsgálat az agyban meglévő hemodinamikus válasz folyamatot használja annak megállapítására, hogy hol fordul elő aktivitás az agyban különböző élmények eredményeként, így lehetőség van feltérképezni, hogy az agy mely területei aktívak egyes helyzetekben. Ez a kísérlet is számos lehetőséget rejt annak feltérképezésére, hogy mi zajlik a kutyák agyában. Nagyon szeretnék például választ kapni arra is, ha egyszer mód nyílik rá, hogy megnézzük, hogy mire gondol Demi pl. akkor, mikor épp a kedvenc sorozatait nézi a tévében. Mert bizony Demi imád tévézni is, és a kedvenceit végignézi az elejétől a végéig és láthatóan érzelmeket produkál közben, néha izgul, néha nevet, néha pedig feszülten figyeli a történéseket. Nagyon érdekes lenne azt is megvizsgálni, hogy mi zajlik ilyenkor a kis fejecskéjében. Bízom benne, hogy ez a kísérlet tán egy távolabbi fázisban, erre is választ tud adni majd nekünk. 

Végigcsináltuk az ELTE alvásvizsgálat tesztjeit is, ami számomra is meglepő módon nagyon sikeres volt. A feladat látszólag nem nehéz, hiszen csak aludni kell! Viszont ha olyan irányból nézzük, hogy egy olyan helyen kell aludni az ELTE-n, ahol Demi feladatokat szokott megoldani, ráadásul a fején elektródákkal, amiknek nem szabad elmozdulni és az alvási idő 3 teljes óra (ehhez jön még az elektródák felhelyezése és levétele is), akkor már nem is olyan egyszerű mindez. :) És ugye az alvás Demire egyébként sem annyira jellemző!  A teszten pedig három alkalommal kellett részt venni. Természetesen mindhárom alkalommal az alvást megelőzően egész napos tréninget csináltam neki, hogy legyen valamennyi alvásidő, és lám-lám, mindhárom alkalommal (már az első alkalommal is, ami egész kivételes eredmény) rengeteg mély alvási fázist produkált Demi, ami a kísérletvezetőknek nagyon sok értékes információt jelentett. 

Belekerültünk az ELTE elmEBajnok klub tagjai közé is, ahol Demi a dicsőségfalon  is szerepel!

Ezen kívül részt vettünk a Tudományok Fővárosa nevű tudományos kiállításon is a Várkert Bazárban, ahol Demi bemutathatta az érdeklődőknek az érintőképernyős teszt működési elvét is, mely nagy érdeklődésre talált a látogatók részéről. Nagyon büszke vagyok arra is, hogy Demi  négy teljes órán át bírta a sok simogatást, és a rivaldafényt, na meg persze a feladatokat is élvezettel végezte!

Majd az a megtiszteltetés ért minket, hogy meghívott vendégei lehettünk a Kutyaetológiai Konferenciának 2017-ben, valamint 2018-ban is, és mindamellett, hogy nagyon érdekes előadásokat hallgathattunk végig,  egy oklevelet is átvehettünk a munkánkért az ElmEBajnok Klub tagjaiként 2017-ben, 2018-ban pedig egy videóval mutatták be Demi munkáját a nézőknek, melyet nagy tapssal jutalmazott a közönség! További képek és videók a konferenciákról a Médiamegjelenések menüpontban találhatóak.

 

Demi, mint hullakereső

 

Egy szerencsétlen véletlen kapcsán jöttem rá, hogy Demi ebben a dologban is tehetséges. 

Egyik sétánk alkalmával láttam, hogy hirtelen Demi bekapcsol és elkezd dolgozni. Azt addigra már tudtam, hogy dolgozik, de hogy mit érezhet, azt nem. Ezért követtem őt. Ment-ment, s meg sem állt egy házig, ott bement a házba, fel a harmadik emeletre, ki a körfolyosóra, és ott megállt egy lakásnál, majd jelentőségteljesen rám nézett, jelezvén, hogy itt van valami, és tegyek valamit. Akkor még nem tudtam mi lehet ez, de gondoljanak bele kedves olvasók, Önök mit tettek volna? Mégsem csengethetek be a lakásba, hogy idehozott a kutyám valahogy! Így tanácstalan voltam. A kutya nem akart tágítani, de akkor és ott nem tudtam mi lehet ott benn. 

Később visszamentünk, kérdeztem a szomszédokat, és kiderült, hogy ott, akkor sajnos meghalt egy bácsi. 

Azóta tudom, hogy Demi ebben is tehetséges.

Ezt követően hasonlóképpen találtunk már meg több (legfőképp idős, otthonában elhunyt) halott embert. 

 

Demi, mint macskakereső, kutyakereső

 

A nyomkövetés elsajátítása során próbáltunk mindig újabb és újabb kihívásokat is keresni, így a képzését nem csak emberi nyomok terén, hanem állatok felkutatásában is megpróbáltuk. 

Az állati nyomok követése során az a legnagyobb kihívás, hogy a nyomkövetés során nem mindig tudom ellenőrizni, hogy a kutya valóban pontosan dolgozik-e, mivel az állatot legritkább esetben érjük tetten ott helyben és megkérni sem lehet őket arra, hogy legyenek kedvesek elsétálni egy adott irányba. 

De ezt a próbálkozásunkat is siker övezte, mert éles helyzetekben bizonyítani tudtunk számos esetben, így a kutyám orrában 100%-osan biztos lehetek minden helyzetben. 

Ennek a honlapnak az ötletét is pontosan az adta, hogy rengeteg sikeres nyomkövetésen, macska keresésen vagyunk túl, számos macskát és kutyát találtunk már meg, és több gazdi vetette fel, hogy csináljak egy honlapot, mert a telefonszámunk ugyan szájról-szájra jár, de jó lenne, ha a nagyobb nyilvánosság számára is elérhetővé válnánk. Ezért jött létre most ez a honlap, reméljük, hogy ezáltal Demi tehetségét még nagyobb körben bizonyíthatjuk majd. 

 

Az eddigi média és egyéb nyilvános megjelenéseinket pedig itt találjátok: Médiamegjelenéseink

 

Ő mindent megad, amit egy kutya adhat, de Ő ennél sokkal több. Egy igazi kincs ő, és megérdemli, hogy minél több ember megismerje őt és a munkáját!