nyomkövetés
Keresőkutyás Szolgálat Logo

Legutóbbi sikeres keresési munkáink

Fülöp

Keresőkutyás Szolgálat Logo

Fülöp, a két és fél éves, ivartalanított kandúr cica egy budapesti, belvárosias környezetben élő cica, aki egyik este úgy gondolta, körülnézne a kertben és leugrott a harmadik emeleti terasztól, és eltűnt az éjszakában. A gazdi bemutató szavait itt olvashatjátok:

"Fülöp, 2.5 éves ivartalanított kandúrka, egy éve macskaajtón keresztül szabadon mászkálhatott a harmadik emeleti folyosón. Sajnos már kétszer leesett, amiből nem tanult, most harmadszor is vagy gyíkot, vagy denevért kergethetett, amikor nyoma veszett. Hívó szóra nem reagált. Ekkor kértük a kutyás segítséget, mert attól féltünk, hogy már nincs is a házban, hanem valahol kóborol. Semmi remény nem volt arra, hogy hazatalál a harmadik emeletre. Fülöp nagyon kíváncsi, de félős cica, és úgy elbújt, hogy hiába volt a közelünkben, nem találtuk. Az egyetlen, aki nyomára bukkant, az Demi, az okos és gyönyörű keresőkutya.

Innen a sikeres keresés történetét a szakember pontosabban tudja leírni. :) "

Szóval Fülöphöz két nappal az eltűnése után érkeztünk. Ahogy kiszálltunk az autóból, akkor tudatosult bennünk, hogy azt a környéket már ismerjük, jártunk már arra egy másik cica keresése kapcsán is, így némi helyismeretem már volt, kíváncsian vártam, hogy ezúttal Demi merre fog elindulni. Sajnos a ház előtt egy nagyon forgalmas, több sávos út vezet, így félő volt, hogy könnyedén baja eshet a cicának. 

A harmadik emeleti teraszról szerettük volna kezdeni a keresést, de Demi gyorsabb volt, ő annyira izgatott volt, hogy még a keresés megkezdése előtt beleszagolt a szagmintába, és vezetett is le minket azonnal a garázsba. Nem volt mit tenni, ha ő azt mondja, menni kell, így is tettünk. A garázs viszonylag átlátható volt, gazdik is átnézték már, de amit Demi mutatott nekünk, arra sem ők, sem én nem gondoltam volta, mint bújóhely. Ugyanis egy oldalára, befelé, és felfelé állított kenu volt a falnak támasztva, Demi mindenképp oda vitt minket, ellentmondást nem tűrően. Sajnos a cica már nem volt benne, de nyilvánvalóan remek bújóhely lehetett neki a kenu "odúja" és ott tölthette az éjszakát, vagy nap közben hűsölhetett ott is. Mindenesetre mivel már sajnos nem volt ott, így Demi továbbindult és egy falnak támasztott létrához vezetett minket, ami pontosan a belső udvarhoz vezette ki a cicát a garázsból. Ezután felmentünk azért a harmadik emeletre is, Demi végigjárta a cica helyeit, beszagolt a macskaajtón is :), de minduntalan lefelé szagolt a belső udvarra az emeletről is, pont úgy, ahogy  garázsból, úgyhogy mentünk is le rögvest. Ahogy kiértünk a házból, Demi fordult is be a belső udvarra, majd azon átvágtatva a hátsó kert végében, egy magas, susnyával benőtt részhez vezetett minket, és ahogy beszagolt, már észre is vettem a világító macskaszemeket! 

Azonnal leállítottam a keresést, Demi persze nagyon izgatott volt, de kértem a gazdit, ő menjen be oda és nézze meg, valóban az ő cicája-e az, akit találtunk, mert arra rengeteg a kóbor cica! Nagy volt az öröm, mert a válasz egy boldog IGEN volt! Fülöp ott gubbasztott a susnyás közepén, de természetesen nem jött oda hívásra, így a gazdi mászott be érte. Mi a másik oldalon őrködtünk, hogy arra ne tudjon futni Fülöpke, ha menekülőre fogná a dolgot, amit jól is tettünk, mert meg is indult felénk, de aztán úgy döntött, mégis csak "apu" ölében biztonságosabb, mintha felénk futna. Így ölbe tudta kapni a gazdi és örömmel vitte fel a lakásba Fülöpöt, aki azonnal neki is látott vacsorázni, majd egy óriásit aludt! :) 

Szerencsére Fülöp jól van és az ijedtségen, kimerültségen, valamint az éhségen kívül nagyobb baja nem történt, de mostantól megszűnik neki a jó világ a cicaajtóval, nehogy megint hasonló eset történjen!

Demi pedig ismét nagyon boldog volt, és ahogy kint örömködtünk a kertben, felnéztünk, és meglepődve láttuk, hogy a házból milyen sokan kinn voltak a teraszokon, erkélyeken, végignézvén, végigizgulván a keresést, és mindenki nagyon örült, hogy ilyen hamar és ilyen jó véget ért a keresés! Demi persze begyűjtötte a sok gratulációt, de természetesen saját magát nem meghazudtoló módon, azért mégiscsak a rántott husi volt a legkomolyabb jutalom számára! :) 

Az egyik szomszéd elismerő szavait pedig itt olvashatjátok, köszönjük szépen a dicsérő szavakat!