Lola, a 7 hónap körüli nőstény cica egy belvárosi lakásban lakott. Már örökbefogadása sem volt egyszerű, hisz egy iskola udvarán éldegélt, és még megfogni sem engedte magát, a gazdi kitartásának köszönhetően azonban kezdett annyira megnyílni, hogy először csak hagyta magát megsimogatni, azán szép lassan megfogni is, így került a gazdi gondozásába. Azóta sem volt egy bújós, cica, félénk kis királylány, aki néha kegyeskedett szeretgetni őket, cserébe viszont a gazdik folyamatosan szolgálták őt. :) 

Egyik nap sajnos megtörtént a baj, mert egy ablakban való nézelődés közben megcsúszott a párkányon, és bizony kiesett az ablakon. Gazdi egyből utána futott, de mire leért, a cicát sehol sem találta! Kutatta, kereste, szórólapokat tett ki, de bizony többé senki sehol nem látta a cicát, mintha a föld nyelte volna el!

Ekkor találtak ránk, és négy nappal az eltűnés után indultunk a nyomába. A keresést nehezítette, hogy arra sok kijárós és kóbor cica is él, így félő volt az is, hogy elüldözhették már messzebbre Lolát a többiek. 

Demi a szagminta megszagolását követően egyből a szomszédos lépcsőházba vette az irányt, amiből egy másik szárnyba jutottunk, onnan pedig a hátsó kertbe. Ott Demi a saroknál érezte szagokat a pince felől, majd tett egy kört az első emeleten, majd egy másik lépcsőházból szintén a hátsó kertbe jutottunk. Demi munkája nyomán rögtön feltételeztem a falnál lévő pincehelyiségek átvizsgálását, amit aztán Demi meg is erősített, mindenképpen be akart menni a pincébe. Ott megmutatta, hol ugrott be a cica, de sajnos ezek a pincék több ház pincéi voltak, így a továbbhaladáshoz egy másik pincerendszerbe is be kellett jutni. Nagy szerencsénk volt, hogy a gazdi hallgatva rám, előre elintézte, hogy nálunk lehetett az összes, az egész tömbhöz tartozó kulcs, és a különböző lépcsőházakba is be tudtunk jutni, így könnyedén tudtuk Demi kérését teljesíteni.

Lejutván a másik pincerendszerbe, Demi nyargalt tovább Lola nyomában, és mikor láttam, hogy a kutya pontosít, mondtam a gazdinak, hogy valahol itt a cica, és bizony egyszer csak megláttuk a cicát. Szegény menekült, így nem üldöztük, megvártuk hogy búvóhelyet találjon, és ekkor kértem meg Demit, hogy újra pontosítsa be a tartózkodási helyét. Demi hatalmas energiával percek alatt újra megtalálta őt, ott gubbasztott szegény a vascsövek mögött, rémülten. Ekkor mi hátra húzódtunk, hogy a gazdi megfoghassa, de sajnos a kísérlet kudarcba fulladt, mert a cica újra elmenekült. Ezután újra megkerestük, immáron egy kis zugban bújt meg, de sajnos ez a befogási kísérlet sem sikerült a gazdinak. Ezután egy kidobott ágy alá bújt be, ahol viszont azt javasoltam a gazdinak, hogy hagyjuk békén, had nyugodjon meg, és ha mi elmentünk, ő üljön oda és étellel próbálja meg magához csalogatni, ha picit nyugodtabbá válik majd. 

A távozásunk után így is tett a gazdi, és ez sikerre is vezetett, először csak simogatni hagyta magát, aztán meg tudták végre fogni és egy pokróccal letakarva, kézben vitték őt haza! Nagyot evett, ivott, és hálásan dorombolva aludt aznap éjjel a fejüknél Lola! Azóta bújik, nyávog és állandóan a gazdik nyomában van, amit eddig sohasem csinált! Nagyon örülünk, hogy Lolának is tudtunk segíteni! :) És hogy miért Lola2? :) Bizony-bizony kezdenek ismétlődni az évek alatt a nevek, és bizony a Lola már foglalt! :) 

Ahhoz, hogy gördülékenyen tudjunk így működni, rátok is szükség van, sajnos sokkal jobban, mint eddig!
Így kérlek, ha megtehetitek, támogassatok minket! Ha pénzadománnyal tudsz segíteni nekünk, akkor azt a Raiffeisen Banknál vezetett 12011351-01646350-00100008 bankszámlámra való utalással teheted, vagy mód van paypal-on keresztül is utalni nekünk! 

Mindenkinek köszönjük, és hálásak vagyunk mindenkinek, aki eddig vagy a jövőben is hozzájárul ahhoz, hogy tovább működhessünk!