Mangó, a 6 éves ivartalanított nőstény cica, egy nagy forgalmú bevárosi, második emeleti lakásban élte a benti cicák gondtalan életét. 

Egyik délután azonban a lakás erkélyéről ugrott le vagy pottyant ki körülnézni a világban. A gazdik viszonylag gyorsan észrevették, hogy nincs a lakásban az alapvetően barátságos cica. Rögtön elkezdték keresgélni, mindent megnéztek, de nem találták sehol. 

Minket következő reggel hívtak, hogy eltűnt Mangó. Ajánlottam nekik, hogy kezdjék meg a szórólapozást, mert barátságos a cica és szép is, félő volt, hogy valakinek akár megtetszhetett, mert nem volt idegenekkel szemben sem túlzottan félős. Sajnos aznap már nem tudtunk kimenni, mert egy másik munkánk volt épp, de abban maradtunk, ha az éjjel sem találják meg a ház pincéjében sem, és senki sem jelentkezik, a szórólapok hatására sem, hogy megtalálta volna, akkor mindenképp kimegyünk. 

Mivel sem a szórólapok, sem az éjszakai keresés nem vezetett eredményre, picit több, mint 48 órával az eltűnés után érkeztünk a helyszínre éjszaka, mivel a forgalom a helyszínen nem tette volna lehetővé a korábbi keresést. 

Az erkély alól indítottuk a keresést, Demi a szagminta megszagolása után egyből elindult, a tőle megszokott tempóban, és az indítástól számított egy percen belül, már meg is találtuk elbújva a ház mögött a bokrok mögött, a ház pereménél megbújva a cicát, aki Demitől még csak nem is ijedt meg, de ahogy a gazdi odafutott, persze egyből elfutott. 

Ezután le is állítottuk a nyomkövetést, mert láttam merre futott, kértem, hogy ne mozogjon senki, csak én mentem a lámpával nagyon óvatosan, míg fel nem fedeztem az általam vélt bokor mögött újra a cicát! Kértem a gazdit, hogy kajcsival a kezében, guggolásban, lépésről lépésre haladjon a cica felé, hogy ne ijessze el őt onnan is, mi pedig hátul maradtunk, hogy ne zavarjuk a megfogást. Türelemjáték volt, de amikor kellő távolságba ért Mangóhoz a gazdi, végre felismerte őt, és nagy nyávogással, gerregéssel jött ki végre a bokorból, és ugrott az ölébe!

Utána már nagy volt a boldogság, és tényleg nem félt egyáltalán a cica! 

Szerencsére az ijedségen és a fáradságon kívül nagyobb baja nem esett és aznap éjjel már ő is a biztonságos lakásban tudott aludni! :)

Ahhoz, hogy gördülékenyen tudjunk így működni, rátok is szükség van, sajnos sokkal jobban, mint eddig!
Így kérlek, ha megtehetitek, támogassatok minket! Ha pénzadománnyal tudsz segíteni nekünk, akkor azt a Raiffeisen Banknál vezetett 12011351-01646350-00100008 bankszámlámra való utalással teheted, vagy mód van paypal-on keresztül is utalni nekünk! 

Mindenkinek köszönjük, és hálásak vagyunk mindenkinek, aki eddig vagy a jövőben is hozzájárul ahhoz, hogy tovább működhessünk!