Gombóc, a három éves, idegenekkel szemben bizalmatlan, és apró lábai ellenére nagyon fürge fiú kutyus, egy szép napon egy véletlen nyitva hagyott kapun jutott ki, és pillanatok alatt eltűnt. A gazdik 10 percen belül észlelték, hogy gyanúsan nagy a csend, így egyből a keresésére indultak. Egész délután és este keresték, de egyetlen bejelentésen kívül a környékről, senki sem látta őt, nem akadtak a nyomára.

A következő napon is keresték őt egész nap, de estig még csak bejelentés sem érkezett, hogy látták volna a kutyust. Viszont koraeste egy futó látni vélte őt a közeli patak partján, és le is fotózta őt. Átkutatták a partot, de továbbra sem akadtak a kutyus nyomára. 

Ezt követően hívtak minket, hogy segítsünk Gombóc felkutatásában.

Mi két nappal az eltűnés után érkeztünk a Budapest külvárosi környezetében lévő helyszínre. Viszont mivel volt konkrét bejelentés a patakpartról, pontos helyszínmegjelöléssel, így a nyomkövetést a frissebb nyomról, a patakpartról kezdtük meg, ami kb 24 órás lehetett. 

Demi a szagfelvételt követően azonnal munkához látott. Lement a patakpartra, majd egy konkrét irányt választva elindult egy darabig a patak mentén, de azt követően behúzott az erősen susnyás, erdős területre, ami lápos is volt, nádassal. Egy darabig hagytam, hogy menjen a kutya, mert látni szerettem volna az irányt, de aztán azt javasoltam a gazdiknak, hogy azon az útvonalon ne űzzük tovább a kutyát, mivel úgy éreztem Gombóc ott van a környéken, de a környék sem igen járható és a nádas miatt veszélyes is lehet a továbbhaladás. 

Gyorsan meg akartuk nézni merre tudjuk megkerülni a nádast, hogy lássuk, kijött-e a kutya a másik oldalon. 

De Demi magától is úgy döntött, ha nem engedem neki átrongyolni a lápon, akkor megkerüli és ment is a járt ösvényen keresztül át a nádas másik oldalára, ahonnan viszont átkelt a vasúton, és egy nagy rétre lyukadtunk ki, mely mellett egy lovarda, és romosabb épületek álltak. Azon tovább haladva, egy főúthoz érkeztünk, melynek egyik oldalán a lakott terület volt, másik oldalán pedig telephelyek, és egy horgásztó volt. Demi egy telephelyhez vitt minket, ami remek elbújási lehetőséget tartogatott Gombóc számára, sőt volt ott egy kis kutyaház is, nagyon ideális helyen egy susnyával benőtt területen. A telep megkerülésével pedig vissza tudott jutni a kutya a magas sunyás miatt láthatatlanul a hátsó réthez és a lakott területhez. Demi még elindult a rét másik oldalára is, de aztán visszafordult a vasút felé. Immáron máshol mentünk vissza a vasút innenső oldalára, ahol viszont Demi egyértelműen teljesen friss, általunk is látható kiskutya nyomokat követett a sárban, mely visszavezetett a nádasos erdőhöz! 

Ezután Demi visszahúzott oda, ahol először tört be az erdőbe. 

Számomra viszonylag egyértelművé téve azt, hogy a kutya ezt a kört járta be és vélhetőleg követett minket egy darabon, de nem mert odajönni. 

Ezért kértem a gazdikat, hogy valaki maradjon kinn ott, ahol Demi mutatta, és még annyit csináltunk, hogy gyalog hazasétáltunk a gazdi házához, hogy ha éjjel úgy dönt a kutya és kimerészkedik, akkor a nyomunkon hazataláljon. 

Ezután nagy izgalommal vártuk a fejleményeket. 

Miközben a gazdik tervezgették, hogy mikor üljenek ki, és hogyan, már jött is egy bejelentés, hogy a kutyust egészen pontosan ott látták, ahol Demi mutatta, le is fotózták, de nem fogták meg, mert másik kutyával voltak és így nem tudták!

A gazdik egyből rohantak, de sajnos mire visszaértek, már ismét eltűnt a szemük elől.

Mondtam, hogy szórólapozzanak a vasút másik oldalán is, a lakott területen is, és vigyenek szórólapokat a telephelyekhez is, valamint üljenek ki oda az erdőhöz, hátha odamegy hozzájuk a kutyus.

Következő napon reggeltől kiültek és várták őt, de közben a vasút másik oldalán, a rét másik oldalán, ahová Demi vitt minket, a közeli (két utcasarokra onnan) játszótérnél valakinek sikerült őt megfognia és mivel még nem jutottak odáig, hogy a szórólapozást elkezdjék azon a területen, ezért chipolvasást követően robogtak is haza a boldog gazdihoz! 

Nagyon nagy volt az öröm és szerencsére a fáradtságon és a millió bogáncson kívül megúszta a kutyus egy pici harapásnyommal, amit hamar rendbehozott az állatorvos! 

Azóta boldogan játszik a dédunokákkal és reméljük, többé nem jut eszébe ilyen kalandtúra! :)

Ahhoz, hogy gördülékenyen tudjunk így működni, rátok is szükség van, sajnos sokkal jobban, mint eddig!
Így kérlek, ha megtehetitek, támogassatok minket! Ha pénzadománnyal tudsz segíteni nekünk, akkor azt a Raiffeisen Banknál vezetett 12011351-01646350-00100008 bankszámlámra való utalással teheted, vagy mód van paypal-on keresztül is utalni nekünk! 

Mindenkinek köszönjük, és hálásak vagyunk mindenkinek, aki eddig vagy a jövőben is hozzájárul ahhoz, hogy tovább működhessünk!