Pierre, a másfél éves, mentett, ivartalanított kankutya előélete nem volt épp gördülékeny, mert egy vidéki tanyavilágban éldegélt sokáig, a gazdája nem gondoskodott róla megfelelően, aztán pedig le is mondott róla, ezután felkerült Budapestre egy ideiglenes gazdihoz, pár nap után pedig egy másikhoz, onnan pedig újabb pár nap elteltével érkezett a gazdihoz. Nagyon félős kutyus volt, de abban a négy napban, melyet az új gazdinál töltött, már éppen kezdett volna kinyílni, de egy séta alkalmával, egy utcán pillangót kergető kislánytól nagyon megijedt és a laza nyakörvből kibújva nekiiramodott a nagyvilágnak. Annyit láttak a szemtanúk, hogy átrohant a többsávos úton, ahol kicsit el is ütötték és sajnos kisebb balesetet is okozott, majd újra átvágva a többsávos utakon, villamossíneken eltűnt mindenki látószögéből. Még egy bejelentés volt a baleset utáni pár percből, de érdemleges információ nem érkezett ezután a kutyusról. Gazdi egyből utána futott, de eltűnt a szeme elől.

Ezután kezdődött Pierre keresése. Nagyon sokan keresték, szórólapoztak, plakátoltak, összes lehetséges facebook csoportba betették, de egyetlen bejelentés sem érkezett, senki sem látta többé sehol. 

A gazdi minket szerencsére még azon a délutánon megkeresett, de bízott benne, hogy megtalálják a kutyust, viszont késő este úgy döntött, hogy nincs más megoldás, menjünk utána. 

A keresést nehezítette, hogy a délutáni beszélgetésünk után nem sokkal nagyon komoly, hömpölygő eső esett a városban, és a nyomkezdet pedig teljesen betonfelületes, többsávos út a belváros közepén.

Este 11-kor érkeztünk a helyszínre és csak remélni tudtam, hogy Demi talál még valami nyomot. 

Szerencsére nagyon jó szagmintánk volt, így Demi a szagfelvételt követően a gazdi elmondása alapján tűpontosan indult el a megfelelő irányba. Számomra is hihetetlen módon vágott át pont ott a többsávos úton, ahol több, mint 12 órával azelőtt és egy nagy esőzést megelőzően Pierre is tette. Aztán pedig ugyanúgy, ahogy odafelé, visszafelé is megtette, pont úgy, ahogy Pierre a két többsávos út találkozásánál. Ezt követően a park felé vette az irányt, de aztán arra tovább nem talált nyomot. Kértem, hogy nézze át a parkot, és hatalmas mázlink volt, ugyanis valahol a többsávos út mentén újra rátalált Demi a nyomra.

Ezután újra átvágtunk a villamossíneken és aztán az út közepén haladtunk, pont úgy, ahogy azt a szemtanúk meg is erősítették. Ezután azonban átvágott egy alagúton, majd pedig egy lépcsőn át  feljutottunk egy kietlenebb utcába közvetlenül az angyalföldi vasúti sínek mellett. 

Ott volt egy telephely, ahová Demi be akart menni, de sajnos zárva volt, arra gondoltam, elsőként ott bújhatott el Pierre. De mivel a nyomok onnan tovább vezettek, haladtunk tovább, amerre a Demi mondta.

Ezután kietlen vasúti sínek és romos épületek mellett haladtunk el, ahol egy helyen, sokáig időzött Demi, arra gondoltam, az eső alatt ott bújatott meg a kutya. Ezután pedig Demi átvágott a síneken. Ott egy családi házas részhez érkeztük, ahol pár utca megtétele után, kilyukadtunk Újpest kvázi utolsó utcájához, melyen haladva egy telephelyhez vezetett minket Demi, melynek Berlini Park a neve, ahová Demi mindenképp be akart menni. Sajnos ez is zárva volt, ezért tovább mentünk, majd Demi az Elem utcára fordult rá, és láss csodát oda értünk volna ki éppen, ami már nagyon ismerős helyszín volt nekünk! Ugyanis, akik követik a történeteinket, és ismerik Ida történetét, akinek 3, 5 hónapig voltunk a nyomában, azok már ezt a helyszínt szintén ismerhetik, hisz a park háta mögött volt az a körvasútsor is, ahol bizony Idácska is több napot töltött. A gazdi viszont, mire az Elem utcához értünk, annyira fáradt volt az egész napos keresés után, hisz mielőtt velünk megtette azt a 4-5 km-t, ő már egész nap a keresőcsoportokkal talpon volt és tette a km-eket, hogy nem tudott továbbmenni, így aznapra ott fejeztük be Pierre nyomának követését. 

Szinte biztos voltam benne, hogy Pierre ott van a közelben, a körvasútsor környékén. Ezért a gazdinak még aznap éjjel készítettem egy térképet a nyomvonalunkról, és rózsaszínnel jelöltem neki azt a részt, mely szerintem a tartózkodási helye a kutyának, és amelynek környékét következő napon szórólapozni kell, és reméltem, hogy jönni fog lassan bejelentés, mert Pierre, ha éhes lesz, elő kell, hogy bújjon, látnia kell majd arra valakinek. 

De sajnos a következő napon semmilyen bejelentés nem érkezett, tehát Demin és ezáltal rajtunk kívül senki nem tudta, hogy a kutya merre lehet. 

És ekkor megtörtént az a csoda, mely Ida kutyus keresésekor sokáig elkerült minket, ugyanis egy teljesen véletlenül a körvasútsor környékén, egy másik kutya befogásához kihelyezett kutyacsapdánál feltűnt a kamerán Pierre! Ezek szerint tökéletesen jó volt a nyom, aminek nagyon örültem, de annak még inkább, hogy el sem hiszem, hány hétig, hónapig tartott, mire lett csapdánk és kameránk Ida befogásakor, itt meg pont oda lett kitéve a csapda, ahová magam is helyeztem volna Pierre-nek és nem csak, hogy csapda, de egyből kameránk is volt hozzá! 

Nagyon boldog voltam, de ugyanakkor óvatos is, kértem a gazdit, hogy teljes hírzárlat legyen és vigyen Pierre-nek finom falatokat a csapdához és várjunk, hátha visszatér. És hatalmas szerencsénkre, visszatért hajnalban és meg is ette a felkínált finomságokat. Ezután következett a csapda élesítése, és következő délután, ahogy sejtettem, kb. pont ugyanabban az időben, mint előző nap, megjelent ott Pierre és belesétált a csapdába! 

Ez az egész egy óriási csoda volt, hisz mennyi volt az esélye, hogy a nyomkövetésünk eredményeképpen pont oda tesz ki valaki egy csapdát, és egy kamerát, ahová kell, és azt a kutyát be tudjuk fogni, akit senki nem látott az eltűnése pillanata óta sehol, annak ellenére, hogy nagyon sokakat megmozgatott a keresése! :)

Nagyon büszke vagyok Demire, mert újra hatalmasat bizonyított, és bizony megint bebizonyosodott, hogy mi emberek az állatok nélkül mennyire semmik vagyunk. :) 

Pierre-t még aznap orvoshoz vitték, kapott infúziót, de szerencsére nagyobb baja nincs, és már együtt jár dolgozni a gazdival. :)

Ahhoz, hogy gördülékenyen tudjunk így működni, rátok is szükség van, sajnos sokkal jobban, mint eddig!
Így kérlek, ha megtehetitek, támogassatok minket! Ha pénzadománnyal tudsz segíteni nekünk, akkor azt a Raiffeisen Banknál vezetett 12011351-01646350-00100008 bankszámlámra való utalással teheted, vagy mód van paypal-on keresztül is utalni nekünk! 

Mindenkinek köszönjük, és hálásak vagyunk mindenkinek, aki eddig vagy a jövőben is hozzájárul ahhoz, hogy tovább működhessünk!