Bogyó, az 5 éves, ivartalanított, rendkívül félénk és bizalmatlan természetű, nagyon gyors a mozgású, (főleg a körömvágási időszakokban :) ), pici korától lakásban élő cica, több cicával él együtt. A gazdiék mindent meg is tesznek értük, és kitalálták, hogy néha napján kimehessenek a családi társasház teraszára nézelődni, macskahálóval vették körbe. Éppen kinn volt Bogyó, mikor a szomszéd fűnyírójának zaja megijesztette, és óriási erővel kipréselte magát egy apró lyukon, amit a macskahálón talált. A gazdi pedig hiába futott utána, már késő volt, a cica eltűnt. Nagyon aggódtak érte, mivel tudták, hogy a vidéki, családi házas övezetben megtalálni és elkapni őt nagyon nehéz lesz, mivel még a lakásban is sokszor elbújt és kislisszant a kezeik közül. A gazdi aznap délután hívott minket, de sajnos a szagminta nagyon nehéz ügy volt, mivel a lakásban ott a sok másik cica is, és persze minden másik cicának voltak saját dolgai, de ő olyan kis magának való, vad cicus volt mindig, hogy nehéz volt egy hozzá tartozó szagmintát adni. Végül csak sikerült egy jónak tűnő megoldást találni, és kora este meg is érkeztünk a helyszínre. Demi a szagfelvételt követően egyből munkához látott. A terasztól indulva, egyből végigment a társasház kertjein, és kiment a kerítésen, ahol egy kis árok volt. Az árokban haladt tovább egészen az utcasarokig, ahol véget is ért a kis árok, ott feljött az utcába, és az ott lévő kertbe akart bemenni Demi. Szerencsére az ott lévő telkekre be is engedtek minket, és követni tudtuk a nyomokat. Egyértelmű volt, hogy a két kert közti tujasor alatt osont tovább a hátsó udvarok felé. Sajnos az utána lévő kertekbe nem sikerült bejutnunk, így Demi kiment a sarokra. Ott újra talált kivezető nyomot, átkelt az út túloldalára és egészen a sarokig tartottak a nyomok, ahol egy kis játszótér és rét volt. Ezután a nyomok visszafordultak az utcába, és újra a borostyánnal benőtt kerthez vitt vissza, pontosan ott, ahol kijött. Majd visszamentünk újra, a sarokra, ekkor Demi megint hatalmas erővel vitt vissza a házhoz. Ekkor arra gondoltam, hogy vélhetőleg ez a cica egyáltalán nem fél, hanem mozog, és még az sincs kizárva, hogy hazahajtottuk. Még átnéztük a környék többi részét is, de Demi csak sarkon lévő kertekhez vitt és a kisréthez. Visszaértünk a borostyános telekhez, de mivel továbbra sem tudtunk bejutni, mondtam a gazdinak, hogy  szerintem ez a cica terepszemlét tart és vélhetőleg ezekben a kertekben lehet, de biztosan visszament már egyszer az ő telkükhöz, és szerintem éjjel újra vissza fog menni, ezért gondoljuk át a befogás módszereit. Javasoltam a macskacsapdát, mert arra gondoltam, nyílt terepen egy olyan cicust, aki bátran mozog a szabadban, ráadásul a kerteken keresztül esélytelen elkapni. A gazdiék picit hitetlenkedve néztek, mert el nem tudták volna képzelni azt a cicájukról, hogy életében nem volt még kinn és ilyen messzire elmerészkedett volna. Pedig igazából ez egy háztömbnyi terület volt, amit a négy utca ölelt körbe. Ekkor a szomszéd izgatottan hívta őket, hogy ott a tujáknál egy pillanatra megpillantották a cicát, tehát visszament a Bogyó. Ekkor gyorsan két oldalról próbálták becserkészni a cicát, mi Demivel meg a hátsókertnél maradtunk. De Bogyókát egyikünk sem pillantotta meg, újra visszament a kis bújóhelyére. Javasoltam a gazdiknak a csapda kihelyezésére két tippet; egyik a tuják ölelésében a kerítéshez az árok kert felöli oldalán.
A másik pedig, hogy hagyják nyitva az ablakot, ételt tegyenek ki oda is, és talán jó ötlet volna a csapdát lakásba tenni, mert meggyőződésem volt a nyomokból ítélve, hogy Bogyó be fog menni, csak attól tartottam, hogy ha nyitva az ablak, és nincs csapda, akkor, ahogy kinyitják a szoba ajtaját, újra kiugrik a jóllakott macska az ablakon. Közben jött még egy telefon egy másik szomszédtól, hogy egy órával azelőtt ott látták Bogyót a kisréten, ahová Demi vitt! Szóval a nyom biztossá vált, hogy jó volt, tehát Bogyó valóban territóriumot választott magának. :) Ezután hazaindultunk, és a gazdik pedig elmentek a csapdáért, de az ablakot nyitva hagyták. Reméltem, hogy mire hazaérnek, már otthon is lesz Bogyó az éjszakai nyugalomban. Mikor hazaértek a gazdik, nagyon okosan bezárták kívülről az ablakot, és csak így léptek be a lakásba! És milyen jól tették, mert Bogyóka ott ült a gazdi székén és ott várta őket, azzal a fejjel, hogy hol voltak ennyi ideig?! Semmi megbánást nem tanúsított, és egyáltalán nem tűnt ijedtnek sem és szerencsére semmi baja sem történt! Egy biztos, Bogyóra ezentúl még fokozottabban kell majd ügyelni, nehogy újra eszébe jusson egy kis kalandozás a szabadban! :)