Cindy, a 12 éves Bichon Havanese szuka kutya egy vidéki városka családi házas övezetéből tűnt el. Mi egy nappal később értesültünk az eltűnésről és még aznap este kimentünk a kutyushoz. 

Viszont mire a városba fordultunk éppen be a gazdival, hívott a másik gazdi, hogy a kutyus meglett szerencsére, nem messze onnan, ahol laktak! Nagy volt az öröm, és nem volt szükség a segítségre, de mivel már épp odaértünk, megkért a gazdi, hogy nézzük meg a kerítést, hogy hol mehetett ki a kutyus, mert egyszerűen az eltűnés óta a lyukat keresik, de nem lelik. 

Demit szagfelvétel nélkül kértem meg, hogy nézzen körbe a kertben, mert már nagyon akart dolgozni, és nem akartam őt hamis illúziókba kergetni, hiszen ha megkapja a szagmintát, akkor ő elindul a nyomon, akkor is, ha nyom másik végén már épp megvan a kutyus.

Szóval Demi elindult körbenézni a kertben és egyből megmutatta, hol bújhatott ki a kutyus! 

Látva, hogy Demi továbbra is extázisban van, mivel nem dolgozhatott aznap, a gazdi felajánlotta, hogy mivel mi még sem a kutyussal, sem a másik gazdival nem találkoztunk, és a hátsó kertben tartózkodtunk, viszont a szagminta nála van, a másik gazdi kisétál a kutyussal a házból az előkerten keresztül, arra, amerre az imént megtalálták és elbújnak mindketten, hogy Demi követhesse a nyomukat és lehessen a végén sikerélmény is!

Kapva kaptunk az ötleten, mivel mind személykeresés, mind állatkeresés szempontjából fontos néha olyan tréninget is tartani, ami tulajdonképpen teljesen éles, vadidegen nyomkövetés, ugyanakkor kontrollálható a kutya munkája, még akkor is, ha pontosan nem tudom akkor és ott, hol lesz a személy és a kutyus, de utólag végigkövethető, hogy pontosan dolgozott-e és természetesen az is fontos, hogy ott a végén a megtalált személy és kutyus a bokorban, feltéve ha megtaláljuk, és amennyiben igen, akkor ott helyben lejutalmazható a sikeres munka!

Demi a szagfelvételt követően elindult az utcában ki egy utca sarkára. Befordult és hátra szagolt befelé az egyik oldal telkei felé. Megtudtam a gazditól, hogy annak a teleksornak a másik oldala már erdős, susnyás, tehát vélhetőleg arra járhatott a kutya. Mivel láttam, hogy a régebbi nyomon vagyunk, mondtam a gazdinak, ha tovább fog menni a régebbi nyomon Demi, akkor is hagyni fogom egy ideig menni, ha nem bánja és bírja a lába, mert a kutyának önállóan kell dolgozni és semmiképp nem szeretném befolyásolni a munka közben. 

Igazából sem a gazdi, sem én nem tudtuk pontosan, hogy merre mentek, hová bújtak el és merre találták meg pontosan a kutyust, hisz egyikünk sem találkozott azóta a másik gazdival és a kutyával és a megtaláláskor sem voltunk ott. Tehát mentünk tovább arra, amerre Demi mutatta. Majd egy légszimatot követően Demi elindult egy másik irányba határozottan egyre gyorsabban ekkor már tudtam, hogy most már biztosan a frissebb nyomon lehetünk, átment az útkereszteződésen, felfelé a domboldalon, és ott áthúzott az út túloldalára, be egy bokorba! Bizony ott guggolt a gazdi és ott feküdt Cindyke is! Demi nem foglalkozott a személlyel, csakis a kutyával, hiszen akkor a kutyus szagmintáját kapta, így az ő nyomát követte és őt találta meg! A vicces az volt, hogy sem a másik gazdi, sem én nem vettük észre még akkor sem a kutyust és a gazdit a bokorban, mikor Demi odament, annyira jól elbújtak! :) Nagyon büszke vagyok Demire és a munkájára!

Nagyon hálás vagyok a gazdiknak, hogy lehetőséget adtak arra, hogy egy ilyen éles eltűnéses tréninget csinálhassunk! Köszönjük szépen!

Cindy pedig jól van, nagyon fáradt volt és éhes, de más baja nem esett és Demivel együtt sétáltak haza! :)