Dodi egy 2 éves, mentett Maine coon keverék  ivartalan kandúr, aki egy vidéki, családi házas övezetben él. A gazdái elmentek pár órára otthonról egyik este, és a cica úgy döntött, világgá indul. 

Demivel az eltűnést követő negyedik napon érkeztünk a helyszínre. 

Szagfelvételt követően Demi megkezdte a nyomkövetést. Az út túloldalán álló házhoz vitt minket, ahol az egyik kertbe és házba mindenképpen be akart jutni. Felszagolt az egyik fára is. Ekkor a gazdája elmesélte, hogy tényleg oda fel szokott mászni a cicájuk, sőt egyszer le is pottyant már onnan a szemük láttára. Ez azért volt egy veszélyes információ, mert a fa másik oldalán egy kutyus lakik. 

Aztán Demi egyértelmű nyomon haladt tovább egy szomszédos utcában lévő Ipari Telephez, ahonnan nem tágított. Oda ellentmondást nem tűrően akart bejutni. Hatalmas szerencsénk volt, mivel késő este révén nem gondoltuk, hogy át tudjuk vizsgálni, de szerencsére három műszakos munkavégzés folyhat a telephelyen, mert épp jött az este 10 órás váltás dolgozni, így a gazdi bejutott, és megkérte a biztonsági őrt, had menjünk be a kutyával körbenézni. 

Átvizsgáltuk a telephelyet. Mint kiderült, oda sok macska jár be, a kereséskor is láttunk ott több macskát is, mert az egyik ott dolgozó etetni szokta őket és nagy macskabarát. 

A nyom az ipartelep közepéig tartott, ahol egy parkoló közepén a nyom véget ért, és Demi befejezte a munkát, jelezvén, hogy innen bizony további nyom nincsen. Arra gondoltunk, hogy a cicát valaki jó szándékból is akár hazavihette, ezért azt javasoltam a gazdinak, hogy tegyen ki plakátokat, és ha engedik, rakjon ki szórólapokat a dolgozóknak, találja meg azt az embert, aki etetni szokta a cicákat, hátha tud valamit Dodiról.

Még kint folytatta Demi a nyomkeresést, és elment annak az utcának a végéig, ahol a telep volt, aminek a vége már susnyás, erdős, mezős terület, ott viszont sajnos elég sok kijárós kutya van. Egy helyen talált egy régebbi nyomot is a Demi, amit elég sokáig elemzett. A munkája után azt vélelmeztem, hogy a frissebb nyom mindenképpen az ipartelepen van, így a keresést leginkább oda kellene koncentrálni.

Sajnos a keresés után senki sem jelentkezett, hogy látta volna a cicát, és azt a dolgozót sem sikerült fellelni, aki ott a telepen a cicákat eteti. Dodit mintha a föld nyelte volna el. 

Tegnapi napon jött az első és egyetlen telefon, miszerint a cicát látták, de sajnos a bejelentő nagyon furcsa és zavart volt. Megadott egy helyszínt, természetesen a gazdi odament azonnal, de sajnos a cicának nyoma nem volt, ellenben a bejelentő által használt telefonszámot kinyomták és többé nem volt elérhető a bejelentő.

Ma hajnalban pedig Dodi ott állt az ajtóban, sajnos olyan sérülésekkel, amit az orvos és a gazdái szerint is bezárás, és az onnan való kiszabadulás okozott, sáros volt és piszkos, tehát vélhetően valóban a nyom jó volt, elvitték, bezárták, de kiszabadult, és szerencsére haza tudott jutni, és ma már a családja körében van újra, és reméljük elment a kedve a további csavargástól.