Füles, az erdélyi kopó szuka, a nagyon félős, de barátságos kutyus, Budapesten a XI. kerületből tűnt el, egy családi házas övezetben, egy erdő közelében. Vendégek érkeztek a kutyus gazdijaihoz és egy óvatlan pillanatban, a vendégek lába mellett futott ki a kapun és eltűnt. Mi két nappal később érkeztünk a helyszínre.

Demi a kert átvizsgálásával kezdett, most is a legerősebb szagoktól indultunk, természetesen megtalálta Füles összes fő tartózkodási, és fekvőhelyét, még a fő pisilő helye sem maradhatott Demi előtt rejtve. :)

Ezután elindult Demi ki az utcára és haladtunk a beton felületes úton kifelé sok-sok utcasarkot. Elértünk egy nagy forgalmú útkereszteződésig, ahol Demi át akart kelni. Felment a hegyoldalba, de egy pár utcasarok után befordult majd visszacsorogtunk ugyanarra a főútra kicsit feljebb, ahol előtte átkeltünk. Ott véget ért a nyom, de a gazdi jelezte, hogy ezen az úton valóban látni vélték korábban az eltűnése után, kicsit lejjebb, így kértem Demit, hogy keressen nyomokat. Hamarosan újabb nyomot talált, és elindult határozottan egy irányba, majd, mint kiderült, pontosan ott, ahol látni vélték, újra átment a túloldalra és ott elindult befelé egy árokparton, az erdő irányába.

Az erdőbe beérve fokozta a tempót, nyilván ott jobban megmaradt a szagmaradvány, mint a betonfelületen. Az erdőben rögtön egy járatlan ösvényre vitt rá Demi, nem törődve azzal, hogy a követése a gazdinak és nekem is jelentősen feladta a leckét. Sziklákon, és meredek ösvényeken kapaszkodtunk felfelé. Olyan helyeken jártunk, amit a gazdi bevallása szerint még sohasem látott, pedig ismerni vélte előtte a környéket. Felkapaszkodtunk egy jártabb ösvényre, ahol az ösvényen haladtunk tovább. Ott Demi még nagyobb erőre kapcsolt, és egy mellékösvényt követően üres, lakatlan telkekre tévedtünk, ekkor már egy másik kerületben voltunk. Ott Demi bemászott egy lyukon, sajnos azonban oda mi nem fértünk be, így nem tudtuk követni. Hagytam körbenézni Demit, hogy lássam merre halad tovább a nyom. De hiába hisztériázott Demi, hogy kövessük, sajnos nem tudtunk bemenni. Gazdit kértem, hogy hívogassa picit a kutyát, mert szerintem valahol azoknak a telkeknek a területén lehet a kutya. Mivel ott nem tudtunk továbbmenni, ezért javasoltam nézzünk még nyomokat, próbáljuk esetleg megkerülni valahogy ezeket a telkeket. Ott Demi újabb nyomokat talált, bár az kevésbé tűnt frissnek, kb. 24 órásnak ítéltem a sebességből. Feljutottunk a hegytetőre, majd egy másik ösvényen visszaindult Demi hátrafelé, és a különböző csapásokon lecsurogva pontosan azoknak a telkeknek a másik oldalára érkeztünk le, ahol feljebb bement a kutya. Ott újra keringeni kezdett Demi és a város felé vissza akarta venni az irányt. Mondtam a gazdinak, hogy ez furcsa, és félek, hogy most Demi vissza akar menni ugyanazon a nyomon, ahol jöttünk. Mivel érdekelt még, hogy mi volt az a másik irány, amerre elindult Demi az út alján, először azt akartam kideríteni, majd utána követni vissza arra, amerről jöttünk, és amerre ő menni akart a telkek aljától. Viszont mivel Demi elég erőszakos volt (szokásához híven), mondtam, hogy jó, menjünk a kutya után és így Demit hagytam menni a nyomon, aki rohanásra kapcsolt, konkrétan futásnak eredtünk, gazdi szavaival élve Demi „kiugrasztotta Fülest a bokorból”, majd jött is egy telefon, hogy a kutyát ott látják az utcában! És bizony Füleske visszajött a nyomunkon és kvázi a telkek aljától hazáig „üldöztük”!

A kb. 15 km-es izgalmas, kalandokban bővelkedő nyomkövetés is sikerrel zárult és Demi megpuszilhatta a kifáradt mentettjét és én is! Füles hál’ Istennek minden sérülés nélkül megúszta a kalandot és hatalmas evés-ivást követően aludt egy jó nagyot végre otthon mindenki nagy örömére!