Katie, a 3 éves vidéki nagyvárosi cica, a család szeme fénye, kicsi kora óta lakás cicaként élt. A családban terápiás célokat is betöltő, szívükben nagyon kiemelt helyen lévő családtag ő. Nemrégiben új helyre költözött a család, és épp egy kis pakolás során surrant ki a cica a kertbe. Máskor is ment már ki a teraszig, de 1-2 percen belül ment is mindig vissza. De most egy fatális véletlen kapcsán mikor is mindegyik családtag azt hitte, Katie a másikkal van, nyugodtan feküdtek le aludni. Reggel ébredés után érte a sokk az egész családot, hogy bizony Katy nincs a lakásban! Elkezdték keresni, mindent felforgattak, átnéztek mindent, de Katie sajnos nem került elő. Egész estig keresték, szomszédokkal beszéltek, de semmi nyoma nem volt. Plakátokat, szórólapokat nyomtattak, és tettek ki, de senki sem jelentkezett. Ezután találtak ránk.

Mi kb. 48 órával az eltűnés után, a késő esti órákban érkeztünk a családi házas, de többnyire betonfelületes vidéki nagyváros utcájába, ahonnan Katie eltűnt. 

Demi szokásához híven türelmetlenül várta, hogy elkezdjük a munkát. 

Szagmintavétel után először a kertet és a teraszt nézte át, teraszon minden helyét megmutatva, majd kiment a kertből és egyből az átlósan szembe szomszédhoz ment, majd ott mindenáron követelte a bejutást. Ezért becsöngettünk, és vártunk. Demi annyira be akart menni, hogy sokáig próbálkoztunk, mire kinézett egy néni, aki végül beengedett minket. Ott Demi a szokásos fordulatszámon kezdte meg a munkát, és mindenáron be akart menni a házhoz, ahová a néni nem akarta beengedni. Néni is macskás, szereti őket, ezért megértette, mennyire hiányzik a családnak az elveszett kis kedvence!

A kertet végignézve viszont számomra egyértelmű volt, hogy Katie bizony itt tölthette az elmúlt egy-két éjszakát. A kertben is volt sok bújóhely neki. 

A kertben tapasztaltak miatt a gazdinak azt javasoltam, várjuk egy kicsit, majd nézzük át újra a területet. 

Ez így is történt. Demi elindult, ekkor már a nénivel pontosan szemben lévő telkekre akart bejutni, és behatárolt kb. két három telket. 

És bizony ott megláttam a lámpám fényében visszatükröződni a remélhetőleg keresett cicaszemeket! A befogáshoz azt javasoltam, hogy mi a behatárolt résznél az egyik oldalhoz állunk Demivel, hogy arra ne fusson ki, a hátsó szomszéd felé kutyák laktak és ugattak is, így arra, azt reméltük  nem fut, így marad az, hogy haza mer-e menni a gazdihoz a hívására, vagy visszafut a nénihez. 

Izgalmas percek következtek.

Vártunk, de sajnos a cica gazdi felé nem ment vissza, így újra Demit kérdeztük merre futott a cica. 

És Demi újra a szembe szomszéd felé irányított minket, de ezúttal már láttam is, hogy egy szürke cica fut vissza a néni szomszédjának kertjéhez, ami már pont szemben volt a gazdiék kapujával. Szóval nagy az esély, hogy Ő az, de a teljes vizuális beazonosítást nem segítette, hogy sötét is volt, és a néni mellett pedig lakott egy másik szürke cica is!

De ezután Demi befejezte a munkát és felült a teraszra és várt! Jelzett nekünk, hogy most ennek van az ideje, és nézett ki az utcára, nézte a kaput, várta, hogy bejöjjön Katie! És valóban! Katie robogott is be az ajtón, sűrű méltatlankodó nyávogások közepette és követelte a vacsoráját! 

Deminek még odavetett egy köszönő nyávogást, Demi pedig mosolyogva konstatálta, megint neki volt igaza! :)

És ismét megtapasztalhattunk egy olyan csodálatos és hihetetlen kommunikációt két állat közt, amire én minden egyes alkalommal újra és újra rácsodálkozom, és persze ami a gazdiknak is egy hihetetlen tapasztalás szokott lenni. 

Ami ennek a munkának a további különlegessége volt, azon felül, ahogy Demi Katievel kommunikált, az az, hogy az én pörgős kiskutyám, ha kell, felül egy idegen teraszra és türelmesen várakozik, ha épp arra van szükség, ezzel jelezve, hogy ne okoskodjunk, most más dolog már nincs, mint pár percig várni, amíg Katy haza mer jönni magától.

Minden alkalommal tanít engem! Nagyon büszke vagyok rá!

A gazdi szavait pedig itt olvashatjátok, amit nagyon köszönünk nekik!

"KATIE - DEMI története
Röviden írom csak az előzményeket-Szerda éjjel elkóborolt Katie a 3 éves maine-coon oroszék szépség, a család kincse. Sokkszerű volt a felismerés, hogy nincs meg. Kétségbeesés lett rajtunk urrá. Plakátoltunk, szórólapoztunk, szólítgattuk a környező utcákban naphosszat, csütörtök egész éjjel, bejelentés az állatorvosoknál.... Hiába.! Közben a lányom felvételit ír. Úristen, mit tegyünk.
Ekkor jött a csodás szikra!! Neten megkerestem rá A Keresőkutyás Szolgálat Alapítványra. Telefonáltam, Írtam. Azonnal jelentkezett Timi, menyugtató és nagyon pozitiv volt. 
Péntek esti találkozás már önmagában is egy felemelő élmény volt. Demi, Timi társa egy Svájci juhászkutya, mint egy földreszállt angyal, olyan volt.
A munkamódszer, a munkamorál pedig ami Timi érdeme, az első pillanattól az utolsóig ámulatba ejtő. 
Az eredmény pedig a kitartó profizmusnak köszönhetően nem maradt el. :)Demi hazavezette Katiet.
Ami pedig ezen felül lenyűgözött, hogy van embertársunk, aki a kétségbeesett, sokszor kilátástalan fájdalmunk gyógyítását, segítését Önkéntes, sokszor erőn felüli munkával vállalja magára, ajándék! 
Remélem, hogy sokan vagyunk és leszünk, akik az alapítványt támogatva erősíthetjuk, Timi elképesztő munkáját, hogy több ilyen remek kutyát taníthasson a jövő bajbajutottjai számára!
NAGYON HÁLÁS A CSALÁDUNK NEKTEK! millió ölelés KATIE-MIRA-MONIKA"