nyomkövetés

Legutóbbi sikeres keresési munkáink

 

Keresőkutyás Szolgálat Logo

Mazsi

Mazsi életének eddigi története nem volt nagyon boldog, hiszen anno leadták a testvérével együtt őket egy menhelyre. Sajnos a menhelyen a tesójával és még egy másik kutyussal osztozott a ketrecen, amiben élt és nagyon keveset tudtak vele foglalkozni lévén, hogy ott sok másik kutyát is el kell látni. Így várta az igazi gazdi eljövetelét Mazsi is, akinek kb. 7 évesen (pontos korát nem tudjuk), kicsit félősen nem sok esélye volt egy boldog életre. 

Aztán jött egy önkéntes, aki vállalta, hogy Mazsit kihozza, kicsit kikupálja, szocializálja, megnyírja és megpróbál neki gazdit találni. 

A képen látható is, hogy jó munkát végzett, Mazsi megújulva várta az igazit. El is érkezett a pillanat, mert jött egy néni az életébe, akinél kanapén fekhetett, ő is olyan kis nyugdíjas kutyus volt, nem is sétált gyorsan, pláne nem sokat, szóval a néni ideális jelöltnek tűnt. Aztán eljött a pillanat, míg Mazsi véglegesen elköltözhetett a nénihez. Viszont a következő nap meg is történt a baj, ugyanis Mazsi még vélhetőleg nem érezhette otthonának, és gazdájának a nénit, mert az első közös sétáik egyikén megijedve egy nagyobb kutyától, kibújt a hámból Mazsi és mire a néni észlelte, már el is futott a szeme elől. Aznap még látni vélték többen is nap közben ott a környéken, de sajnos utána nem jött több hír a kutyusról. 

Mi kicsit több, mint 24 órával az eltűnést követően érkeztünk a budapesti, még este is forgalmas, nagy autós forgalmú helyszínre. 

Demi a szagfelvételt követően elindult a teljesen betonfelületes úton pontosan arra, amerre utoljára látni vélték Mazsit. A környező utcákat róttuk először, majd Demi egy bokrosabb kis park szerűséghez vitt minket. Vélhetőleg Mazsi ott bújt meg akkor, mikor keresték. 

Ezután Demi további nyomokat keresett, átment a forgalmas út másik oldalára és ott haladt végig visszafelé, pont addig, ahonnan elfutott Mazsi. Ezután visszament a nyomvonal az eredeti kis parkos részre, ahonnan viszont ezúttal még egy irány bejött a képbe, ugyanis Demi egy másik kietlenebb rész felé vette az irányt, majd egy telephez vezetett minket, ami zárva volt, de a kutyák számára volt egy méretes lyuk a kerítésen, amin viszont mi nem tudtunk bemenni.

Így kértem a lányt, akinél Mazsi szocializálódott (hívjuk most őt gazdinak :) ), hogy következő napon oda próbáljon bejutni, mivel vélhetőleg Mazsi oda befutott a nyomok alapján. Ezután Demi további nyomokat keresett. 

Sajnos Mazsi a betonutakat kedvelte, füves részre nem igazán ment, csak mikor megbújni akart valahol, így rettenetesen nehéz dolgunk volt nyom szempontból. Több, mint 24 órás nyom, rettentő forgalmas környék, este is autóforgalom és a nyom bizony sok helyen az autóúton vezetett minket.

Demi a teleptől a közeli kiserdőig vezetett minket, de ott hatalmas tempóra kapcsolt. Mivel a betonúton haladtunk, kértem a "gazdit", hogy nézze az autókat mögöttünk, mert éreztem, hogy itt és most nem húzhatom le a nyomról a kutyát. 

Majd egy ösvénynél betört a kiserdőbe a nyom. Ezzel én egyrészt megkönnyebbültem, mert ott már kevésbé volt veszélyes a nyomkövetés, másrészt nem voltam boldog, mert tudjuk, hogy éjjel erdőben sem igen lehet nyomkövetni, és sajnos addigra már nagyon késő este lett. Viszont érdekes módon Mazsi nem ment be az erdőbe, hanem az út mellett lévő bokros részen maradt! Demi nagyon menni akart, így engedtem. Egészen addig, míg egy részen azt mondtam, hogy szerintem itt hagyjuk abba a nyomkövetést, mert ott a kutya. Nem akartam kiűzni az útra sem, sem pedig elűzni onnan, mert úgy véltem, remek befogási helyszínen van, és talán ha nyugalom lesz, kimerészkedik. Még a kis szemecskéjét is látni véltük.

Azt kértem a "gazditól", hogy mivel a kutya sokkos, igazából még nem kötődik az új gazdihoz, maximum a lányhoz, aki szocializálta, illetőleg a menhelyen tartózkodott eddig, így onnan kérjen szagmintát. 

És mivel a kennelt pedig szerette nagyon, vélhetőleg a ketrecben töltött évek miatt is, ott érezte igazán biztonságban magát, kértem, hogy hozza ki hajnalban a kennelt és a szagmintát a "gazdi", és menjen távolabb azoktól, és várjon, hátha Mazsi úgy dönt, hogy bebújik oda!

Sajnos azonban az ideiglenes befogadó gazdi is pont úgy dolgozik, ahogy mindenki más is, sokszor késő estig is, sajnos csak következő éjjel tudott kimenni, és mint kiderült, a kennel olyan nehéz volt, hogy azt kivinni sem tudta volna oda, és sajnos mivel szagminta sem volt a menhelytől akkor még, így csak ő próbálkozott a befogással. De sajnos eltelt 24 óra a keresést követően és a nagy meleg miatt tudtam, hogy addigra Mazsi vélhetőleg odébbállt, mert vízre volt szüksége. Sajnos addigra valóban nem járt sikerrel a lány a befogással az erdőben. Így nem volt más választásunk, mint várni, hátha lája őt valaki.

Kértem, hogy szórólapozzanak a környéken, mert Mazsi tényleg nem tett meg sok km-t, más kutyák ekkorra már 15-20 km-is is megtehetnek, de ő pár km-en belül maradt, csak a környéken csámborgott a nyomokból ítélve. 

Bíztam benne, hogy ott marad továbbra is, vagy valamelyik telepen, ott a környéken, vagy a vízig maximum elmegy, ha ott akad neki bújóhely. 

Mint aztán kiderült, ott a kiserdő szélénél, ahol Demi megtalálta éjjel, volt is egy csatorna, amiben víz is volt, és azoknál a telepeknél látták is elfutni vélhetőleg őt.
A szórólapozás és a kérdezősködés viszont eredményesnek bizonyult, mivel többen is megerősítették a Demi által megjelölt útvonalat, sőt kiderült, hogy a rendőrség is üldözte Mazsit a keresésünk napján nap közben és pont oda, arra a bezárt telepre üldözték be, amit Demi megjelölt! 

Később pedig látták még a környező telepek mellett csámborogni, de bárki is akarta is megfogni, eliszkolt.
Vártunk-vártunk hátha jön egy használható bejelentés, melynek alapján újra tudjuk őt keresni, és az eltűnését követő 7. napon jött végre egy biztos bejelentés reggel, hogy látták őt a kerület határában, de már vidéken, sajnos szintén egy rettentő veszélyes helyen, ahol közelben volt két autópálya, konkrétan a vasútállomáson látták, ahol rengeteg vonat jár napi szinten, és természetesen egy nagy forgalmú útnál. 

Mi kérdés nélkül mentünk este a helyszínre és Demi ott is megtalálta a nyomot. Természetesen teljes betonfelület mindenütt, még egy-egy fűcsomó is alig néhol. Szóval itt is rettentő nehéz dolgunk volt, ráadásul nagy meleg is volt. 

Demi itt is óriásit ment, küzdött a nyommal, ami néhol meg is szakadt, de aztán addig keresett, míg talált újat, és így haladtunk ki egészen a város széléig, ahol kicsit távolabb már a két autópálya torkolata volt. Demi egy vélhetőleg illegális szeméttelephez vezetett minket, ahol volt mindenféle bújóhely Mazsinak, és itt indult Demi újabb ámokfutása, ugyanis itt végre megint hatalmas tempóra kapcsolt, és még az sem zavarta, hogy az orrától pár cm-re ott a fácán, ami felrepül, ő fel sem emelte a fejét, haladt rendületlenül a nyomon, teljes extázisban. Mivel addigra elmúlt éjfél is, és nem épp bizalomgerjesztő helyen voltunk, és láttam a kutyán is, hogy nagyon-nagyon akar, de iszonyat fáradt ő is, ráadásul tudtam, hogy már pár száz méterre ott van az autópálya, azt mondtam, hagyjuk abba a követést, mert Mazsi most valahol itt van, de nem akarom elűzni innen. Demi visszafelé megint hisztizett a szeméttelepnél, így a "gazdi" bement és körbenézett, de sok esélye nem volt éjjel, mert rengeteg bújóhely, pont olyan kis bebújósok, matracokkal, ágybetétekkel, melyeket kedvelheti Mazsi. 

Kértem, hogy, ha visszaérünk az autóhoz, menjük még körbe az autópálya felé, mert aggódtam, hogy ki tud-e menni oda. Ugyanis az autópályán, ha átjut, onnan már félúton van "haza" felé a menhelyre. Mert ekkorra felmerült bennem a gyanú, hogy esetleg oda tart vissza a testvéréhez. 

Megnéztük azt a két autópálya torkolatot és sajnos a félelmem igazolódott, mert több helyen nem volt vadháló, tehát, ha akar, feljuthat oda. Csak abban bíztunk, hogy azért az már túl zajos lesz neki és talán ha abban a sűrű borzasztó susnyás táblában arra futott tovább, amerre Demi üldözte, akkor talán visszamegy az új lakhelye irányába.

Volt még egy másik tippünk is, ugyanis, ott azon a környéken volt egy sintértelep, arra is gondoltunk, hogy esetleg azt is meglátogathatja. 

Szóval reményteljesen, de több esélyt latolgatva hagytuk abba a nyomkövetést hajnalban, mindannyian nagyon fáradtan. 

Abban maradtunk, hogy következő napon a "gazdi" arra szórólapozik, kérdezősködik, és elhozza a szagmintát a menhelyről, illetve az is kiderült, hogy volt a kutyának egy kis házikója is a ketrecen belül a menhelyen, azt is elhozzuk, mert az is jó "szagos" és az is a csali része lesz. 

Aznap estére sikerült megszerezni a szagmintát, házat sajnos még nem, de azért a "gazdi" a környéken visszafelé végigment, és kérdezősködött, de egy furcsa bejelentésen kívül senki semmit nem látott. 

És következő napra megtörtént a csoda, éjjel szólt a szomszéd a "gazdinak", hogy a kutya itt volt lenn a háznál. A "gazdi" egyből ugrott, és ahogy megbeszéltük, szórta is el a szagmintákat a ház körül, ami szerencsére addigra már épp nála volt, és ez működött! Ő leguggolt, és várt, Mazsi először félve megszagolta csak, de mikor végre felismerte, nagy volt az öröm és Mazsi végre hazakerült!

Mazsi szőréből ítélve pedig minden nyomunk beigazolódott, ugyanis a kiserdőben összeszedett legalább 40 db. kullancsot, és iszonyatosan büdös, pont olyan szeméttelep szaga volt, mint ahová Demi a következő nyomkövetéskor vitt minket, és még a susnyás nyom is helyesnek bizonyult, mert mind Demiből, mind pedig Mazsiból is pont ugyanazokat a nagyon szúrós, nem toklász, nem is királydinnye, hanem valami más, de ugyanolyan terméseket szedegettünk ki, ami azon a környéken csak ott volt, ahol Demi a második nyomkövetéskor nekiiramodott! Nekem is a hajnalom másik része azzal telt, hogy Demiből szedegettem ki ezeket a terméseket, amelyek mellesleg tényleg nagyon szúrósak voltak és nagyon mélyre beszúródtak. Az ideiglenes befogadó "gazdi" pedig vitte is orvoshoz következő napon Mazsit a kullancsok miatt.

Mazsi szerencsére nagyon jól van, azóta is az ideiglenes befogadónál tengeti napjait, és egyre nyitottabbá válik a világra szép lassan! 

Nagyon büszke vagyok Demire, mert ez egy igen nehéz nyomkövetés volt mindhármunknak, és ennek ellenére hatalmasat bizonyított ismét!

gallery/34104780_1534214920021546_3003560906010394624_n
gallery/34756946_1972947766108525_6623906225559961600_n
gallery/34726107_1972948092775159_3600510911468535808_n
gallery/34818821_1972948212775147_77367741278846976_n
gallery/34012863_1962422193827749_2486888787116818432_o
gallery/34463151_1968108156592486_5043700161503559680_n
gallery/34303530_1964516570284978_8477381692653305856_n
gallery/35643633_1990807784322523_1866883809530609664_n