Molly, a 8 hónapos máltai selyemkutya, vendégségbe ment a gazdiktól a családtagokhoz, mert nem akarták egyedül hagyni, míg elfoglaltságaik voltak. Viszont sajnos megtörtént a baj, egy óvatlan pillanatban Molly kijutott az utcára hámmal együtt és elfutott! A családtagok hiába keresték, tűvé tettek érte mindent, de nem bukkantak a nyomára.

Mi az eltűnést követő harmadik napon érkeztünk az eltűnés helyszínére, amely egy külvárosi, családi házas környék volt, de már pont a város széle, ahonnan sokfelé elindulhatott, a környéken erdők, mezők is voltak, de persze a várost is a nyakába vehette.

Demi a szagfelvételt követően elsőként egy sikátorszerű kis utcába fordult be, elég nagy tempóval, és egy házt előtt állt meg.  Majd pedig a rét felé indult el, pont arra, amerre látták is, hogy elfut. Egy darabig haladtunk egy susnyás mező mellett, ahol találtunk egy jó kis bújóhelyet is, és mivel ott találtunk  egy otthagyott pórázt is, valamint egy furcsa építményt is, ez felettébb gyanússá tette az esetet. 

Főleg úgy, hogy ezután Demi visszaindult a város felé és egy lakatlan telekre ment be, ahol volt egy kiváló bújóhely is, ami pedig pont annak a teleknek a hátsó kerítésénél volt, ami előtt a másik oldalról is megállt Demi. A nyomokból ítélve arra a következtetésre jutottam, hogy a legrégebbi nyom a rét felé indult, majd ott éjszakázhatott tán az első éjszaka a lakatlan telek mögötti nagyon jó kis bunkerben, majd a következő napon foghatta meg valaki ott a kerítésnél vagy pedig a rét szélénél lévő bunkernél. Ezután Demi újra visszavitt a sikátoros utcán keresztül azokhoz a telkekhez, mit elsőre. Ezért kértem a gazdikat, hogy csengessenek be mindenhová az utcában, mert véleményem szerint a kutyust befogták és valamelyik ottani telken lehet. El is kezdtünk becsöngetni, ahová tudtunk, többnyire mindenki készséges volt, kivéve pont azt a házat, ahol Demi kétszer is megállt. Ott a kijött férfi felettébb gyanúsan viselkedett, zavart volt, és nem is válaszolt rendesen a kérdésekre. Ezután még átnéztük nyom szempontból a környező utcákat is, de már nem volt több értékelhető nyom semelyik irányba. Ezért abban maradtunk a gazdikkal, hogy következő napon további szórólapokat visznek abba az utcába, hátha valaki visszaadja őt. 

A szórólapozást követő napon pedig egyszer csak jött a bejelentés, miszerint ott a város szélén hám nélkül rohangál fel-s alá egy kiskutya. Rögtön indultak is a gazdik, és ő volt! Sokkos volt, a hám sem volt rajta, de ahogy megbeszéltük a gazdi leült ott és megvárta, hogy Molly felismerje és odamenjen hozzá, és ez működött, mert végül Molly odament, megszagolta a gazdit, aztán nagy volt az öröm, hazakerült a kis csavargó! Sajnos az állapotából ítélve és abból, hogy a hámot is fizikailag le kellett, hogy szedje róla valaki, egyértelmű volt, hogy valakinél ott volt a kutyus, de a szórólapok hatására, ahelyett hogy visszaadta volna, inkább kitette a város szélére. 

A lényeg, hogy Molly meglett és már otthon van boldogságban, szeretetben újra a gazdikkal!