Tigi, a  három éves lány kutyus, egy vidéki kertes családi házból indult el egy óvatlan pillanatban, bűntársával, az öt éves, szintén lány Bocival. 

Sajnos Tiginek és Bocinak ketten nem szabadott sohasem a kertben lenniük, mert együtt mindig rosszalkodtak, külön-külön egyikkel sem volt gond, de elég volt egy pillanatnyi figyelemkiesés, és míg a másik a kertben volt, kiosont utána a kertbe a házból a másik kutyus is, és meg is lett a baj. Átugrották a kerítést és nyomuk veszett!

Szerencsére egy pár km-re onnan egy állatszerető férfi meglátta őket egy út mellett gyalogolni és megállt segíteni rajtuk. Boci hamar be is pattant a kocsiba, de Tigi semmiképp sem akart a fiú közelébe menni, ugatott, ugrált, és sajnos addig-addig, míg egy arra járó kocsi sajnos elütötte. Annyit látott még a fiú, hogy felpattan a kutya és berohan az út menti erdőbe és eltűnt a szeme elől. Szegény próbálta keresgélni több órán át, még sötétedés után is, de nem lelte nyomát. Ezután ajánlott neki minket egy lány.

Igen ám, de akkor még nem volt meg a gazdi, így szagminta nélkül nem tudtunk volna segíteni. Szerencsénkre azonban, éjszakára megkerült a gazdi is a Facebook megosztásoknak hála, így a fiú elkezdte szervezni, hogyan tudunk kijutni oda. Közben én is beszéltem a gazdikkal telefonon, és kiderült, hogy szerencsére van jó szagminta Tigihez is. 

Már csak az odajutást kellett megoldani, mivel a gazdiknak sincs kocsija.  Az a lány, aki minket ajánlott a segítőkész fiúnak, ő is felajánlotta a segítségét és hála neki, már reggel útnak is keltünk a vidéki, út menti erdőhöz. 

A megbeszélt időben odajöttek a gazdik is, és a srác is, aki pontosan meg tudta mutatni, hol ment be az erdőbe a kutyus.

Demi viszont már a szagfelvételt megelőzően már meg is találta az elütés roncsait, ugyanis kis műanyagdarabkák hevertek a földön, ami az ütközés hatására esett le a gázoló autóról, vélhetőleg rajta Tigi szagmaradványaival. Ezután már annyira dolgozni akart Demi, hogy megmutattuk a szagmintát is neki, és kezdetét vette a vágta. 

Az erdő elég nagy és sok helyen nagyon sűrű volt, így sok helyen csak hason csúszva, vagy négykézláb tudtunk haladni, több kilométeren át követtük őt. 

A gazdikon kívül velünk jött a lány is, aki kivitt minket oda és nagy-nagy köszönet és hála neki is, mert a keresés során a fuvaron kívül is rengeteget segített nekünk, amiben csak tudott! És jött velünk, keményen tartva a tempót, ami pedig ismét nem volt könnyű terep és sebesség, a viszonylag friss, nem egészen 24 órás nyomon. 

Az erdő egyik sarkában Demi megtalálta az ivóhelyét is a kutyusnak, és megtaláltuk vélhetően több pihenőhelyét is, sőt a végtermékét is, amiből arra következtettünk, hogy szerencsére nagyobb baja nem lehet talán. 

Miután Demin láttuk, hogy ott mászkál a kutyus a közelünkben, konkrétan körülöttünk ólálkodhatott éppen, ezért kértem a gazdikat, hogy próbáljuk hazavezetni, vagy legalábbis olyan helyre vezetni a szagmintákkal, ahol aztán könnyebben be tudjuk fogni. Persze a titkos reményem az volt, hogy visszavezetjük az úthoz egy biztonságos részhez, akkor talán onnan hazamegy, a gazdik szaga után, de ez mindig a kutyus lelki állapotán is múlik, mit érünk el. 

Miután sem a gazdik, sem mi nem ismertük az erdőt, ráadásul ez az erdő a senki földjén volt, ahol rajtunk kívül vélhetőleg a lélek sem jár arra soha és gps jelünk sem igen akadt, így ismét Demit kellett megkérjük a kinavigálásra, aki szépen el is indult velünk kifelé, vissza az autókhoz. Közben logikusan felépítve kitettük a szagmintákat, és próbáltam én is Demit olyan irányba terelni, hogy lehetőleg ne teljesen hason csúszva tegyük meg visszafelé is az utat, hanem ösvényeken, csapásokon, és ha találunk, akkor utakon keresztül jussunk vissza, persze tartva az ő általa meghatározott irányt. 

Már majdnem kiértünk az erdőből, mikor megpillantottam az erdő határánál egy kis földes utat, mely a szántóföldekre vitt az autóútról, így kértem, hogy menjünk ki arra, és nézzük meg, hátha találunk ott egy jó befogó helyszínt.

És ekkor meg is pillantottam a legmegfelelőbb lehetőséget, egy alagutat, mely kvázi a földes úttól átvezetett az autóút alatt is az út másik oldalára, ahonnan már közel laktak a gazdik. Így két legyet ütöttünk egy csapásra. Egyrészt ott át tudjuk vezérelni az út másik oldalára is biztonságosan, ha hazamenne, másrészt, az alagút jó befogási helyszín is lehet. Így az erdőtől kivezettük a szagmintákat, majd a földes út  mentén az alagútig, illetve erősebb szagmintákat hagytunk  az alagútban és környékén. 

Nagyon bizakodó voltam, reméltem, hogy rá bírjuk venni a kutyust, hogy utánunk jöjjön, mert meggyőződésem volt, hogy az erdő másik oldalán is ott volt körülöttünk, Demi munkájából ítélve. 

Ezután hazaindultunk. Kértem a gazdikat, hogy menjenek vissza az alagúthoz, vigyenek oda vizet, meg még esetleg további szagmintákat, pokrócot. 

Vissza is mentek és láss csodát, mire odaértek, már jelentkeztek is az otthoniak, hogy hazaérkezett Tigi! 

Nagyon örülünk, hogy tudtunk segíteni! És külön köszönöm a srác segítségét, akinek köszönhetően Boci még aznap este, Tigi pedig következő délutánra haza tudott kerülni és természetesen a lánynak pedig külön köszönjük a fuvart és a rengeteg segítséget!  

Tigi azóta járt orvosnál, kisebb sérülései lettek ugyan, de nagyobb baja szerencsére nem történt! Reméljük tanul az esetből Tigi és Boci is, és nem mennek többé ilyen kalandtúrára!