nyomkövetés

Legutóbbi sikeres keresési munkáink

 

Keresőkutyás Szolgálat Logo

Toby

Toby, az egy éves, nagyon félénk Labrador-vizsla keverék kutyus egy Pest megyei kisvárosból tűnt el. Gazdái egy héttel az eltűnése előtt fogadták örökbe a menhelyen felnőtt kutyust és az egyik gazdihoz már nagyon kötődött, de a többiekkel szemben még nem volt meg a kellő kötődés.

A gazdi elment dolgozni és Toby otthon maradt a gyerekekkel, akik játszottak vele a hátsó kertben. Játék közben azonban Toby egyszer csak úgy döntött, hogy előre megy az előkerthez és a következő percben már hiába hívták, eltűnt! 

Sajnos feszített magának egy lyukat a kerítés alatt és kibújt, pedig a gazdik minden óvintézkedést próbáltak megtenni az örökbefogadása előtt, megerősítették a kerítést mindenhol, és azt hitték, beton biztos kerítésrendszert építettek.  

Mire kiértek a gyerekek az utcára, szőrén-szálán eltűnt! Próbálták hívogatni, keresni, tűvé tették érte az egész környéket, kérdezgették a szomszédokat, de senki sehol nem látta őt, teljesen nyomtalanul eltűnt!

Mi kicsit több, mint 24 órával az eltűnését követően érkeztünk a betonfelületes, de a családi házas környékre.

Demi a szagfelvételt követően először a gazdikkal majdnem szemben lévő építkezésre ment be, ott szaglászott körbe, egyértelmű volt, hogy Toby ott kezdte meg a túráját. 

Majd a betonfelületes úton kissé bizonytalanul indult felfelé Demi, sajnos az erdő irányába. Azonban az erdő előtt, még továbbra is a betonfelületen frissebb nyomot találva befordult egy másik utcán, ott haladtunk tovább felfelé, de az az út is az erdőhöz vezetett. Ott egy sűrű bokros fás bozótba húzott be Demi, azt vélelmeztük, hogy tán ott tölthette Toby az éjszakát. Sajnos utána a bokor mögötti erdőbe vezettek a nyomok. Itt viszont már volt sok-sok frissebb nyom, így elindultunk befelé az erdőbe! 

Kicsit aggódtam, mert már estefelé jártunk és féltem, hogy ránk sötétedik, de Demi elég gyors tempót diktálva haladt befelé az erdőbe, így nem volt mit tenni, követtük őt! 

Egy darabig a "kényelmes" erdei ösvényeken haladtunk, de egy idő után Demi egy magas hegygerincre kezdett felfelé kapaszkodni! Mi pedig utána! Nagy kihívás volt a felfelé kapaszkodás, néhol négykézláb tudtuk csak szinte követni őt, de felértünk a teteéig a hegyoldalnak, majd ott a peremen vezetett tovább hátrafelé, de kvázi visszafelé a nyom, majdnem párhuzamosan a lenti ösvénnyel, amin addig haladtunk. Ekkorra viszont már szinte teljesen sötét lett, így akárhogy is szeretett volna Demi tovább haladni, muszáj volt abbahagynunk Toby követését. Mondtam a gazdinak még ott, hogy nem is baj, hogy ide felmásztunk, mert szerintem a kutya most nagyon közel van hozzánk, mert Demi már teljesen extázisban volt, és reméltem, hogy a labrador-vizsla orr jól működik, és jön majd utánunk szépen haza a szeretett gazdijának a szagnyomán. Szóval visszaindultunk egy olyan meredeken visszaereszkedve, hogy ne történjen lehetőleg bajunk. Miután leértünk, Demi megint oldal irányba kezdett el dolgozni, ezért kértem a gazdit, hogy kövessük még picit Demit, mert megint nagyon izgatott. Titkon reméltem, hogy tán azért, mert követ minket Toby a gerincen. 

Oldalirányban Demi majdnem ott vitt ki minket, amerre a gazdiék laknak, és ott még javasoltam is jó kis befogási helyszínt a gazdinak, mert tényleg nagyon bizakodó voltam, hogy Toby ott van, csak abban nem voltam biztos, hogy visszamerészkedik-e a házig, vagy csapdás módszert kell majd alkalmazni a befogására. Miután visszaértünk a házhoz, kértem a gazdit, hogy hagyják nyitva a kaput, mert ha szerencsénk lesz, még ma éjszaka a távozásunk után hazajön utánunk a csavargó!

Hátramentünk a hátsókertbe megvitatni az élményeket és levonni a keresésből a következtetéseket. Mérlegeltük az eshetőségeket, ha nem jön haza, akkor milyen stratégiákat kell alkalmazni a befogásra, illetve ha az éjjel után mégis tovább járná az erdőt, akkor mely részeket lesz érdemes teleszórni szórólapokkal. Beszélgettünk, és ekkor halkan megjegyeztem, hogy ott a kutya! A gazdik háta mögött settenkedett épp a hátsó kertbe, így ők nem látták őt, csak én. Féltem, ha magas hangszínt és izgatott hangot ütök meg, akkor kirohan a nyitott kapun újra. Így a magamra erőltetett legtermészetesebb halk hangon közöltem, velük a jó hírt! Ennél fogva ők azt hitték viccelek, még meg is jegyezték, de jó lenne, így megismételtem, ott a kutya, lassan fogják meg és csak utána örüljenek neki! :) Szóval póráz került Toby nyakára, és aztán jöhetett az ünneplés!

Demivel is összeismerkedtek, megszagolt többször engem is, még puszit is kaptam tőle, látszott, ahogy azonosította a szagomat a gazdi mellett! :) 

Demit nem kedvelte meg ugyan annyira, ami természetes, hiszen a területén tartózkodtunk, de azért neki is megköszönte a maga módján a munkáját! 

Nagyon büszke vagyok Tobyra is, hogy legyőzte a félelmeit és hazajött "velünk", utánunk, és Demire is, aki pedig ismét hatalmasat bizonyított!

És végül, de nem utolsó sorban megosztjuk Veletek a gazdi saját szavait is!

 

"

TOBY itthon van!!!!!

Szeretném megosztani Veletek TOBY hazatérésének hihetetlen és fantasztikus történetét és egyben szeretném megköszönni mindenkinek a megosztásokat! Jó érzés volt látni, hogy milyen sokan segítettetek azzal, hogy továbbítottátok az eltűnésével kapcsolatos posztot! Legyetek szívesek továbbítsátok ezt a bejegyzést is, azoknak, akiknek Ti elküldtétek a korábbi felhívást!

Toby eltűnését követően rövid időn belül minden erőnkkel keresésére indultunk: futva, bringával, autóval, plakátolással, állatorvosok, kutyamentők értesítésével és az interneten keresztül is például Facebook csoportoknak való bejelentéssel, posztokkal. Eltelt 1 nap és semmi hírt nem kaptunk....! Barátnőmnek jutott eszébe véletlenül, hogy hallott már keresőkutyás forrónyomos mentésről hasonló esetben. Ez valahogy szöget ütött a fejemben és meg is találtam az interneten Kovács Tímeát és Demi kutyáját. 
És el is jöttek hozzánk segíteni! 
Elindultunk az 1 napos nyomon a háztól indulva. Gyorsan kijutottunk a faluból és jött az erdő, hegy-völgy jó kis tempóban. Demi a háznál vett egyetlen szagminta alapján vitt minket úttalan utakon a fák között kanyarogva több kilométeren át a nyomot követve. Sajnos sötétedni kezdett, így 9 óra felé fel kellett adnunk a keresést, hogy legalább még mi visszataláljunk épségben. Miután hazaértünk még leültünk a kertben megbeszélni a lehetséges további lépéseket és latolgattuk, hogy a nyom alapján vajon merre járhat most Toby? Timi megemlítette, hogy volt már olyan eset is, amikor a keresést követően az eltűnt kutya a friss "gazdis" nyomon hazatalált az addigi félelmét feladva.
OK, persze, biztosan volt ilyen is! De lehet annyi más verzió is!
És akkor, majdnem végszóra megjelent Toby a teraszon! Azt hiszem, ezt az érzést hívják eufóriának.... Sírtunk, nevettünk nem hittük el, hogy ez igaz lehet. Toby hazajött a nyomunkat követve!
Nagyon hálásak vagyunk Timinek és kutyájának Deminek! Fantasztikus munkát végeztek, hihetetlenül profi módon! Csatolok egy képet is, ami Toby érkezését követően készült rólunk!
Mindent nagyon köszönünk!"

 

gallery/toby
gallery/36034620_1893703280692248_5947452411198046208_n (1)
gallery/36063752_1893703300692246_6749570556254748672_n (1)
gallery/35821816_1707042896080691_3503777115407384576_n
gallery/35954950_1707042329414081_1928930380262408192_n