Tücsök-Muki a 7 éves, ivartalanított szuka kutyus 6 éve él egy vidéki városban a gazdikkal. Őt is találták a gazdái kb. egy éves korában, elütötte valaki, segítettek neki, kórházba vitték, majd miután nem lett meg a gazdija, otthonra is lelt náluk.

Azóta így éltek boldogságban. Az elmúlt hat évben Muki nem mutatta sohasem jelét, hogy félne a tűzijátéktól, de azért igyekeztek haza szilveszter napján a gazdik, csak a délutánra hagyták magára a kertben. Sajnos azonban, vélhetőleg a korai petárdázásnak köszönhetően, mire hazaértek, Muki nem volt sehol! Azonnal a keresésére indultak, keresték mindenhol éjjel, de sehol nem lelték és sajnos senki nem is látta sehol, hiába kérdezték a szomszédokat. Egy jó ismerősük ajánlott minket, ezért hajnalban már meg is kerestek minket, és reggel el is indultunk Muki keresésére.

Demi a szagfelvételt követően azonnal el is indult a kb. 10-12 órás nyomon. 

A családi háztól felfelé indult meg a betonfelületes úton. Haladt szépen akkurátusan feljebb és feljebb, egy forgalmasabb főútra jutottunk, ott haladtunk egy darabon, majd újra felfelé kanyarodtak a nyomok, a város széléig egy patakparti, meredek szakadék peremén. A nyom itt visszafelé indult a város szélénél, a szakadék mentén, egy ösvényen. Több jó bújóhelyet is talált Demi, ahol biztosan huzamosabb időt töltött Muki. Bevezettek a nyomok több elhagyott kertbe is, majd vissza az előbbi főútra. Itt levezettek a nyomok egy buszvégállomásra, mely helyet ismerte Muki, mivel arra sokat sétáltak a gazdikkal. Itt értek véget a nyomok.

Ezután visszavitt minket Demi az ösvényes részhez, de ott is véget ért a nyom egy teleknél, ahol volt a kerítésen egy lyuk, ahová Demi mindenáron be akart jutni, de sajnos oda mi  már nem tudtuk követni őt. A telek határa viszont a szakadékban folytatódott, így azt megkerülni hátulról már nem tudtuk. 

Javasoltam a gazdiknak, hogy menjünk át a patak túl oldalára, mert valahogy le kellene jutni a patakhoz, viszont azon az oldalon annyira meredek  volt, hogy életveszélyes lett volna az ereszkedés. 

Így átmentünk a patak másik oldalára autóval és térképen megnéztük, hol tudunk leereszkedni a patakhoz azon az oldalon biztonságosan, ami legközelebb van a másik oldalhoz.

Így ott már egy fokkal biztonságosabban le tudtunk jutni a patakhoz. 

Demi ekkor, ahogy sejtettem, vagy inkább csupán csak reméltem előre, újra dolgozni kezdett és pont az alatt a telek alatt vitt újra feljebb és feljebb a szakadékból, ahol fent abbahagytuk a nyomkövetést. A kapaszkodás elég kalandos volt, nagyon-nagyon balesetveszélyes, ezért Demit is óvatosságra intettem és megtiltottam neki a rohanást, mert sokszor a kezemet is használni kellett a kapaszkodáshoz. Visszajutottunk a szakadék közepéig, ahol voltak már járhatóbb ösvények, ahol pedig egy barlangot találtunk, mely kiváló rejtekhelyet jelenthetett estére Mukinak. A barlangtól pedig egy kis ösvényen visszajutottunk ugyanoda, ahol abbahagytuk, és ismét kijutottunk a főútra. Ez az egész kör nem volt messze a gazdik házától, csak jó pár utcával feljebb voltunk, mint ahol ők laktak.

Demi munkájából úgy ítéltem, a kutyus az este és éjjel ezt az utat járta be, elég frissnek ítéltem a nyomokat, max. pár órásnak, de azt sem tartottam kizártnak, hogy esetleg ott bujdokol még az erdőben, így szagminták kihelyezését javasoltam a bejárt szakaszokra és a bújóhelyekre. Illetve javasoltam a szórólapozást is a patak mentén mindkét irányba a főúton és annak keresztutcáiban, mivel arra számítottam, hogy kijöhetett hajnalban oda és hátha valaki befogadta ezeknek az utcáknak a mentén valahol. Másik ötletem pedig az volt, hogy a patak mentén a nagyobb erdőig is bemehetett, hisz az is csupán  csak 1-2 km volt onnan. 

A gazdik megkezdték a szórólapozást is, és kihelyezték a szagmintákat is, de sajnos semmi nem történt pár napig. Mivel nem tudtuk mi történt, és sokkos is lehetett a kutya, és persze még a következő napokon is előfordultak durrogtatások, azt vélelmeztem, ha senki nem látta azóta az állatot a szórólapozás hatására sem sehol, akkor annak csupán egyetlen oka lehetett, ha benn van az erdőben. Ezért kértem, hogy tágítsák a kört és menjenek az erdős részekre is sétálni, nyomokat hagyni. 

De szerencsére erre már nem került sor, mert végre megtört a jég és jelentkezett egy srác, hogy Muki nála volt napok óta, és igen, ott lakott azon a főúton, ahová Demi vitt. Ezért nem látta tehát azóta senki Őt! Nagy volt az öröm és azóta Muki újra boldogan él a gazdikkal újra!