"-SIKERSZTORI-
ELŐKERÜLT A KISCICÁNK, NEM AKÁRHOGY, KERESŐKUTYÁVAL🐺

Filmbe illő dolog történt velünk. Előre szólok, hosszú lesz, tartalmas. Ezt nem tudom 2 mondatban leírni.
Örömömben sírva írom a sorokat!

Eltűnt 08.31-én Zsebi kiscicánk anyukámék lakásából. Kiszökött a párzási időszak alatt. Egyébkét őt idén februárban találtuk a tél legnagyobb hidegében kb.8 hónaposan. Befogadtuk. Már akkor nagyon hálás volt nekünk, nemhogy most! <3
Mi pont az 1 hetes nyaralásról jöttünk vissza, ezért volt szüleimnél. Ez volt az első hír. Napokig kerestük, tűvé tettünk érte mindent, pincét, padlást, környéket, plakátoltunk, de a cicusról semmi hír nem jött sehonnan. Az igazság az,hogy kezdtük elveszíteni a hitünket. Nagyon szomorúak voltunk, én minden nap sírtam elkeseredettségemben. Nagyon a szívünkhöz nőtt, nagyon!!!

Majd 09.04-én ELTE edzői meeting volt a késő esti órákban, ahol azzal fogadtak,hogy megvan-e a cicus. Válaszoltam, hogy sajnos nem. Majd az egyik oktató kollégám(Bea Mátis) megemlítette, hogy az ő cicájukat egy keresőkutya találta meg. Próbáljam meg én is, megadta az elérhetőségüket. Itt fellángolt bennem valami, HÁÁÁÁTHA. Másnap reggel az volt az első, hogy felkerestem az illetékest és beszámoltam mindenről. 
Az eltűnést követően a 6. napon kerestem föl, de sajnos nem sok jóval tudott kecsegtetni a hölgy, mivel napokig esett az eső, ami elmossa a nyomokat és amúgy is már ilyenkor kevesebb nyom van. Egy reménye volt, hogy esetleg mégsem jutott ki a házból, ezért még aznap este 9 tájékán kijöttek szüleimhez, akik körfolyosós házban laknak.

Nekem ez az egész már olyan filmbe illő volt, soha nem volt dolgom keresőkutyával. Egész nap baromira izgultam és többször szóltam Jó Istenhez, hogy ne vegye el tőlünk Zsebit, segítsen, ha már februárban hozzánk küldte.

Megérkeztek. Összeszorult a gyomrom. Ez volt az utolsó mentsvárunk!

Demi(a kutyus)megszagolta Zsebinek a párnáját, amin utoljára feküdt és a körfolyosós ház földszinti lakásától kezdte meg a nyomkövetést. Minden kétséget kizáróan indult meg a nyomon, nagyon határozott volt. Demi befordult a lépcsőházba és onnan egyből lefelé, a romos pincébe vette az irányt. A pince nagyon rossz állapotban van sajnos(horrorisztikus, minden túlzás nélkül), voltak fakkok, de sokuk szerencsére nyitva volt.
Demi futott elől, utána a gazdája Timi, én, majd Ricsi. Az egész pincét körbefutottuk, ami azért elég hosszú, sötét és romos. 
Annyira hevesen vert a szívem. Elakartam hinni, hogy meglesz, de közben valami azt súgta belül, hogy áááá, amilyen a szerencsém...lehet már kirohant a kapun, vagy valahol...vagy mi van, ha Demi nem jól szagol. Nem tudom. Nem ismerem a keresőkutyákat. Ilyen gondolatok voltak bennem. Timi azt mondta, hogy kergetjük a cicát, mivel a kutya nagyon sokszor megállt, szagolt és fel volt pörögve. Még valahogy ezt sem tudtam akkor 101%-ig elhinni. Előre megígértem magamnak, hogy nem élem bele magam semmibe, nehogy csalódnom kelljen. 
Ricsi megállt a pince elején, hátha kiakar ott futni, én futottam velük tovább, amikor befordultunk egy sötétebb sikátorba, ahol semmi, de semmi lámpa nem volt, csak a kezünkben lévő zseblámpa, meg az a sok kacat, nedves talaj és minden, ami egyszóval nem odavaló. Ijesztő volt. 
Soha életemben nem mertem oda lemenni. Mindig óckodtam ettől a helytől. De most lementem Zsebi miatt és mert megbíztam a kutyában és gazdájában.
Tehát beértünk a sötét sikátorba, aminek a végén volt egy fakk. 
DEMI RÁTALÁLT ZSEBIRE 10 PERC UTÁN!!!!!!!!!!!😭
Annyira ömlik most a könnyem, mint akkor, abban a pillanatban. Nem hittem el(most se), esküszöm! Jézusom!!!Micsoda????
Elkezdtem remegni, bőgni. Nem hittem a szememnek, hogy ott a cicánk egy rácson keresztül és minket néz azokkal a szomorú szemeivel.Félt. Nagyon! Timi mondta, hogy nyugodjak meg, mert akkor Zsebi is megnyugszik. Nehezem ment, de muszáj volt. A gazdi azt mondta, hogy ott hagy engem, nehogy megijedjen Demitől, majd menjek be a rácson és várjam meg, míg odajön hozzám. Féltem.Nagyon.Én is,nemcsak Zsebi. Ott maradtam egyedül abban a pincében, ahová soha nem mertem lemenni. Sötét volt és nagyon nagy csend.Csak egy zseblámpa volt nálam. Bementem, magamra csuktam a rácsot, ami nagy mázli volt, hogy nem volt zárva, ugyanis a mellette lévő az volt.Először csak álltam.Zsebit nem láttam, pedig nem volt nagy a hely. Elkezdtem ciccegni, nevén szólítani, de semmi. Majd beljebb léptem. Leguggoltam, hátha azalatt a szekrény alatt van és meglátom. Nem láttam. Remegtem, ideges voltam, mi van, ha kiment azon a lyukon, amin keresztül oda bement. Majd letérdeltem a guggolásból a genyóba és benéztem az alá a nagyon alacsony szekrény alá és OTT VOLT. LÁTTAM, de csak a farkát, mert a többi részét betakarta az a sok tégla , ami között feküdt szegény. Konkrétan tégla nagyság fért be a szekrény alá, ami nagyon keskeny. Szegény cicánk alig tudott megmozdulni. Gondoltam még picit beszélek hozzá, nyugtatgatom, hátha valahogy kijön.Majd teltek a percek és az elől lévő téglát elhúztam, ami mögött megláttam a kicsike buksiját és hatalmas pupilláját a félelemtől, de még utána se történt semmi. Úgy éreztem, hogy már bent vagyok ezer éve, valaki értem jöhetne, megmondja mit csináljak.
Mivel szoktam énekelni, és ez mindig megnyugtat, arra gondoltam, hogy énekelek neki, hogy őt is és engem is megnyugtasson. Hirtelen a MammaMia-I have a dream jutott eszembe. Elkezdtem halkan, remegő hangon énekelni, közben megpróbáltam megmozdítani még egy téglát, majd Zsebi lassú mocorgásnak indult, ugyanis csak kúszni tudott azalatt. Éreztem és láttam, hogy kiakar jönni, a szeme egyszerűen üzent, hogy-Segíts, kérlek!!!-de nem volt sok lehetősége, ahol kifért volna. Talált egy lyukat, amin a feje is épphogy kifért. Szurkoltam neki, hívtam magamhoz. Itt már teljesen kész voltam, -mi van ha sokkos állpotában belém kap vagy elfut, itt a cél pedig-gondoltam. De nem!!! Az én édes Zsebikém egyenesen a felé nyújtott kezeim közé ment lassan, bágyadtan!!! Teljes katarzis!! Itt eltört a mécses, újból bőgtem, de most a boldogságtól!!! 😭
Ölembe vettem és magamhoz szorítottam,ahogy csak tudtam, közben Ricsi pont ekkor érkezett meg, Timi küldte le hozzám.
Hiszem, hogy az énekre merészkedett elő.
Hiszem, hogy az állatokra is olyan hatással van a zene/ének, mint ránk, emberekre. Ezért is kezdtem el!
Ricsi is teljes boldogságban, ahogy meglátta a karjaim közt Zsebit, akinek a nyakörve félig le volt szakadva(kitudja mitől), fogyott, piszkos, büdös, de ezenkívül kutya baja! 💕

Felmentünk a felszínre, ahol Demi, Timi, anya, apa várt.
ODÁIG VOLTAK!! Mindenki boldog volt...még Demi is...mosolygott..ha láttatok már mosolygó kutyát 💕
Timi azt mondta, tudta, hogy macskát kell keresnie és azt is tudta, hogy sikerült a küldetés.
Megszerettük volna örökíteni ezt az egészet kép formájában, de ami ezután történt, az mindenkit meghatóan érintett.
Abban a pillanatban, amikor Ricsi képet készített, a két állat egymásra nézett hosszasan(2.kép). És tudjátok, amikor hála van a levegőben.Nem is tudom leírni, mert leírhatatlan. Megköszönték egymásnak!!! Mindig is tudtam, hogy az állatok csodalények ezen a Föld nevű bolygón, de most valami egészen mást gondolok róluk pozitívan vett értelemben. 💕

Még most se fogtam fel. Egy kutya és gazdája megtalálta majdnem 1 hét után a cicánkat!!! Eddig én ilyet csak filmekben láttam. Minden annyira sorsszerűen történt. 
💕 Köszönöm Bea Mátis az ajánlást, nélküled nem ismertem volna meg ezt a csodás párost.
💕 Köszönjük a Keresőkutya-nak (www.keresokutya.hu) ezt a hatalmas nagy segítséget! Nélkületek lehet most Zsebi nem tudna itt mellettem feküdni soha többet. Most duplán hálás.
Azóta is egyfolytában bújik. Mi pedig még jobban szeretjük!

Kérlek titeket, hogy a sok idióta bejegyzés helyett, osszátok meg ezt az értékes posztot, hadd jusson el jó sok állat, ember és tárgykeresőhöz(hátha újságba, vagy weboldalra is felkerül a sikersztori), ugyanis Demi ezekhez is ért! 
Bízzatok bennük. Megérdemlik, hogy még többen halljanak róluk. 
Annyi,de annyi embernek/állatnak boldogságot okoztak már. Nekünk is! <3Hála, hála és hála! Köszönjük!😭 💕

💕Ember-állat és állat-állat közti bizalom💕

Varga Dia