Lola, a másfél éves yorki egy Budapesthez közeli kisváros családi házas övezetében élt. Egy okos, bújós, kedves, erős, stramm, érdeklődő kiskutya volt, aki egyik délután szokásos sétájára indult a gazdi anyukájával, amikor az egyik közeli utcában megtámadta egy póráz nélküli kutya, akit pedig a környék barátságos, kedves kutyának ismert. Lolát viszont valamiért nem kedvelte és sajnos pillanatok alatt történt meg a baj! Megharapta a kiskutyát, melynek következtében kibújt a hámból, és elfutott. 

A gazdi is hallotta Lola hangját, ezért azonnal rohant és az édesanyja is egyből futott a kiskutya után, de sajnos nagyon gyorsan eltűnt a szemük elől. 

Órákig keresték, remélték hazamegy, hisz az eset az otthonuk közvetlen közelében történt, de sajnos nem lelték nyomát. Ezt követően egyből feltették a facebookra és azonnal plakátok nyomtatásába kezdtek, hogy mielőbb hírt kapjanak a kutyusról. 

Még aznap este kerestek meg minket is. Sajnos azonban mi egy másik ügyön is dolgoztunk éppen, így a harapás után 43 órával értünk ki a helyszínre. Ez idő alatt a gazdi plakátolt, hirdette mindenhol, de semmilyen bejelentés nem érkezett sehonnan, senki nem tudta merre lehet a kutyus. 

Demi a szagfelvételt követően azonnal elindult a nyomon. Feltérképezte az egész sétaútvonalat, majd az egyik utcán indult meg lefelé, elhagyatott telkekhez, és ösvényekhez vezetett minket, volt olyan vonal, amit a kerítések miatt meg kellett kerülnünk és olyan is, ahol tovább tudtunk haladni, és kilyukadtunk másik utcákra, mely ismét egy elhagyatott telekre vitt be minket. Szerencsére kaptunk engedélyt rá, hogy áthaladjunk azon a telken, és újra egy ösvényhez érkeztünk, melyen jobbnak láttuk nem leereszkedni, inkább megkerültük a szakadékos övényt. Az az ösvény pedig egy családi ház mögött vezetett tovább, ahol hatalmas szerencsénkre a lakó pont kinn volt, így a gazdi rákérdezett, hogy látta-e a kutyát esetleg! És hatalmas örömünkre, nem csak hogy látták, de pontosan meg tudták mondani azt is, hogy mikor, sőt még képet is csináltak a kutyusról, amit meg is mutattak nekünk! A kutya bizony Lola volt! A lakó elmondta, hogy nem tudta, hogy keresve van a kutya, ezért nem tudta kinek szóljon, és ők még a támadás napján látták kora este! Ez a szál azért fontos, mert mindig hangsúlyozom, hogy a facebook és a plakát sajnos nem elegendő, mert sokan nem nézik a plakátokat sajnos, a facebook pedig a helyi lakosokhoz nem feltétlen jut el sajnos, így a családi házas övezetekben nagyon fontos a postaládás szórólapozás. 

Szóval tudtuk, hogy ott volt, hogy jó nyomon van Demi, és ez volt az első hírünk Loláról, és azt is elmondták, hogy ugatott a kutya, és a képről is úgy látszott, teljesen egyben van. 

Ezután Demi tovább indult a hellyel szembeni építkezésre, ahol viszont már nagyon nyugtalan lett, ezért kértem a gazdit, ő nézzen körül, mert a kutya még az is lehet, hogy ott lehet, de mindenesetre azt frissebb nyomnak értékeltem, mint 48 óra. Gazdi ahogy körülnézett, feltűnt neki egy fekhelynek látszó hely, ami pont olyan volt, ahol Lola imádna aludni, és olyannak is tűnt, hogy fekhetett ott, ezért bíztam benne, tán annál messzebb nem nagyon ment, de sajnos Demi tovább indult az úton. Ekkor már esett az eső is sajnos, de Demit nem térítette el, ment tovább és befordult egy újabb ösvényen, ahol volt egy üres telek, és mellette pedig két ház. Az első mellett elhaladtunk, de a másodiknál Demi egyértelműen jelzett, hogy oda be kell menni. Próbáltunk kiabálni, jelezni, hogy ott vagyunk, de csengő nem volt, és nem tudtuk van-e kutya a telken hátul, mert sajnos nem volt belátható a telek, melyen egy kis nyaralószerű ház állt. Nem volt mit tenni, tovább indultunk, mert azt feltételeztem, ha azon a telken is csak áthaladt a kutya, akkor a másik oldalon megnézzük, hogy van-e kivezető nyom. Ekkor már ömlött az eső. 

Végig mentünk a másik oldalra, de sajnos mindenütt telkek voltak, és azokról az útra kivezető nyom nem volt. Demi vissza akart indulni, ragaszkodva a véleményéhez, miszerint a másik irány a nyerő. Még megkértük, hogy nézze meg a főutat, hogy lent talál-e nyomot a kutya, de Demi ott semmit nem talált és igyekezett vissza a másik oldalról is ugyanabba az utcába, és megállt annál a háznál, ahol elsőre is. 

Mivel hisztizett, ezért úgy döntöttünk meg kell nézni. Gazdi jelezte érkezését és a kutyája nevét kiabálta, amire egy kis vakkantás volt a válasz! Ekkor már nagyon izgultam, úgy tűnt nekünk, hogy az ő hangját hallhatjuk. Ezután ugatni kezdett ott egy másik kutya is, mely teljesen más hangú volt.

Ezután gazdi beszélt a benn lévő két férfival, akik a házikóban laktak, de ott közölték, hogy az a nagy kutya, az ő kutyájuk, gyorsan becsapták az ajtót, majd zavartan kikísérték, ahol minket meglátva, még bizonytalanabbnak láttam azt az arcot. Ezután Demi visszaindult a gazdi otthonához.

Nagyon reméltem, hogy a nyom végére értünk és meg fog szólalni a gazdi telefonja, ha nem is azonnal, de legkésőbb a következő napon, így nagyon nagy várakozással tekintettünk a következő nap elé. Mondtam a gazdinak, hogy szórólapozzon is postaládákba, mert sajnos az is elképzelhető, hogy a kutya hirtelen láthatóvá fog válni két nap után "véletlenül". 

A következő napon bizony meg is történt a telefon, de kicsit másképp, mint amire számítottunk! 

A helyi gyepmestertől érkezett egy telefon, akik bejelentésre érkeztek egy címhez, ahol egy yorkit szedtek össze közvetlenül a Demi által megjelölt telek 1-2 méteres környezetében, a látogatásunkat követő 1 órán belül! Igen ám, de a chip leolvasáskor aznap délután semmilyen adatot nem tudtak meg a gazdiról, ezért bevitték a gyepmesteri telepre! A felháborító az volt ebben, hogy a  gazdi a Lola elvesztésekor egyeztette telefonon egy orvossal az adatokat, akik azt a választ adták, hogy az adatok rendben vannak! Így sajnos Lola azt az éjszakát ott töltötte. A szerencse az volt, hogy a gazdi véletlen adott egy szórólapot pont a gyepmesteri telepen dolgozó egyik fiú anyukájának, aki hajnalban a munkában egyből felismerte az előző délután bevitt, nagyon rossz állapotban lévő yorkit!

Gazdi egyből délelőtt rohant vele a kórházba, ahol nagyon profi ellátást kapott Lola, éjjel meg is műtötték, szegénynek eltávolították a fél oldalát, mert sajnos a sebe a három nap alatt nagyon elfertőződött, mert belekerült egy légy a sebbe. :( Az éjjel még küzdött, de sajnos reggelre nem bírta a kis teste tovább a harcot, és feladta a küzdelmet! :( 

Őszinte részvétem a gazdinak, nagyon-nagyon fáj nekem is, hogy nem sikerült!

A támadó kutya gazdája minden felelősséget vállalt, annak minden költségével, és ő is rettenetesen sajnálja a történteket!

Sokáig gondolkodtam, hogy kitegyük-e ezt az esetet, mert ugyan ez is egy sikeres nyomkövetés volt, de a vége nagyon-nagyon szomorúan végződött, és ezeket az eseteket ezért nem szoktuk kitenni! De úgy döntöttem, hogy megírom, mert egyrészt ennyivel tartozunk ennek a kiskutyának, másrészt pedig nagyon sok tanulságot rejt ez az eset!

Nagyon sokszor hangsúlyozom, hogy mennyire fontos a pórázhasználat a városban, ez az eset meg sem történik, ha van póráz a másik kutyán is! Ezért mindenkit nyomatékosan kérek, hogy tartsuk pórázon a kutyákat a városban, mindet (!), mert ez a kutya is barátságos volt minden más kutyával, de ennek a kutyának ő okozta a tragédiáját! A baj egyetlen pillanat alatt történik meg, és szinte sohasem számítunk rá! A póráz megelőzheti a nagyobb bajt!

Igen, a hámból kibújhat sajnos a kutya, emiatt jobban ajánlom a nyakörv használatát, és sajnos tényleg nagyon sok időt nyerhetünk a szórólapdobálással is. Persze, ha mi is többen lennénk, akkor mi is ki tudtunk volna menni előbb is picit, és persze nagyon fontos az eltűnésekkor duplán ellenőrizni a chip adatait is, mert az orvos megígérte, hogy beírja az adatokat, de ez valamiért mégsem történt meg, így nem tudták értesíteni a gazdit! 

Nagyon sok esemény láncolata kellett ehhez a szerencsétlen végkifejlethez, de úgy vélem, ha Lola esete csak egyetlen másik kutyának is segíthet megelőzni  a tragikus végkimenetelt, akkor már nem hiába tesszük ki ezt az esetet!