Atlanti Ciklon egy budapesti  társasházból tűnt el 8 éves barna cirmos, ivartalanított kandúr, aki idős gazdájának a társa volt. Sajnos a cicus rettentő félős volt és nem volt helyismerete sem, mivel egész addigi életét lakásban töltötte. Sajnos gazdája szavára ő sem jött elő, így Demi segítségét kérték a kereséshez. Demi végigvezetett minket a macska útvonalán, bejártuk a környéket a több órás keresés alatt. Egy helyre nem tudtunk bejutni, azt a területet a következő alkalommal vizsgátuk át. Demi megtalálta a hölgy pincéjét is, amit  szintén átvizsgáltunk. Macskacsapda kihelyezését javasoltam, és a pincéből a macskacsapda segítségével előkerült a cica mindenki nagy örömére, kicsit lefogyva, de épen és egészségesen! :)

Májkrém cica története kimondottan érdekes eset volt nyomkövetés szempontból.  Egy fekete-fehér kb. 6 éves cica tűnt el, aki 3,5 éve él a gazdájával. Mentett cicaként került hozzá ideiglenesre, aztán ott ragadt örökbe. Sajnos nem tudni, hogy mi történt vele, de a jobb mellső lába "könyökétől" lefelé lebénult, ami azóta sem gyógyult meg. Sérüléséből adódóan azonban nem lehet kinti cica, csak benti. 2-3 héttel az eltűnés előtt költöztek az eltűnés helyszínére. Az esti órákban szökött ki a lakásból, azonnal keresésére indult a gazdi, ám sikertelenül. Sajnos ez a cicus is nagyon félős típus, ráadásul a sérülése révén nehezebben is mozog.

Az eltűnést követő harmadik napon érkeztünk a helyszínre. Több helyszínt is átnéztünk. Mivel volt egy értesülése a gazdinak, hogy egy bizonyos telek közelében látták a cicát hajnalban, így először az ottani nehezen járható telket néztük végig. Itt jelentősebb szag nem volt, bár a kutya egy helyen jelzett szagot, de nem volt egyértelmű. A gazda felhívta a szemtanút, aki elmondta, hogy pontosan hol látta a macskát, mivel ott egy sorompó volt, így vélhetőleg azon a helyen még lehetett szagmaradvány, így oda mentünk. Ott kértem Demit, hogy keressen szagot. Mondtam a gazdának, hogy ott nincs a macskája szaga, de azért tovább kerestettük, mert a szemtanú állította, hogy őt látta ott. Ezért Demi az unszolásomra elindult azon a nyomon, amit ott talált, bementünk egy házba, át a kertbe, és megtaláltuk a szemtanú által látott fekete-fehér macskát, aki épp kisétált az ottani kert egyik bokrából! Sajnos azonban ő nem egyezett azzal a macskával, akit kerestünk, csak azzal a macskával egyezett, akit a szemtanú látott ott feküdni, és akinek a nyomkövetésére bíztattam a kutyát.

Ezután folytattuk a keresést a többi terület átvizsgálásával. Két helyen jelzett a kutya egyértelműen szagot. A hölgy házának a pincéjében, valamint a vele párhuzamos egy kertben lévő másik ház egyik pincéjében, mely fáskamraként és lomtárolóként funkcionált. A ház pincéjét és a lomos helyiséget sem sikerült átnéznünk, mert nem tudunk egyikbe sem bejutni. Így nagyjából behatároltuk, hol járhatott az állat. Itt is javasoltam a macskacsapdát, mert hívásra sajnos nem jött elő akkor. Viszont következő hajnalban a hölgy házának pincéjéből került elő a hívására, nagyon porosan, picit megcsappant pocival, de épen, egészségesen, hosszasan "panaszolva" a történteket. :) Számomra azért különleges ez az eset, mert Demi hihetetlen módon két macska nyomát is lekövette egy alkalom alatt, és mindkettőt sikeresen, így ez az egy eset máris két sikeres nyomkövetést takar!

Zizi macska története is nagyon közel áll a szívemhez, mivel időközben a gazdájával is nagyon bensőséges, ha szabad ilyet írnom, baráti viszony alakult ki. Zizi macska eltűnése után pár nappal kaptuk a riasztást, miszerint eltűnt egy cica, aki egy idősebb nénié, aki nyitva felejtette a bejárati ajtót, ő pedig pici és tapasztalatlan macskaként (mindössze 5 hónapos, és menhelyről örökbefogadott, rettentő félős cica) kisétált azon és sehol nem lelik azóta. Mivel egy kertes társas házas részen volt az eltűnés, így, bár nem sok reménnyel kecsegtettem a nénit a telefonban, figyelembe véve, hogy már több napos az eltűnés, azért kimentünk, hátha van még nyom. Kiérkezést követően Demi azonnal munkához látott. Eszeveszettül elindult azonnal a nyomon, ami bizony kereszül haladt a lépcsőházon és a garázson is! Elég nagy sebességet diktálva haladt, majd a következő két kertbe szeretett volna átmenni. A három telek sarkánál jelzett egészen pontosan. Azonnal továbbindultunk a másik kertbe. Demi ugyan átnézte annak a kertnek is a bejárati részét, de egészen határozottan visszavitt ahhoz a kerítéshez, ahol az előzőekben, a másik kertben is megálltunk. Ekkor újra talált nyomot, és megindult visszatarthatatlanul, ekkor már nagyon reménykedtem a sikerben, mert láttam a kutyán, hogy ez bizony nagyon erős nyom. És végül az összesen a maximum fél órás nyomkövetést siker koronázta, mert bizony az egyik bokor alól az a cica futott ki Demi előtt, mindenki nagy örömére, akit kerestünk! Nagyon büszke vagyok Demire, hisz  a nagyon gyors, minőségi munkáját követően, a cica sikeresen előkerült. Ami külön érdekessége volt ennek a nyomkövetésnek, hogy a környező kertekben számos macska lakik, és Demi nem a többi, hanem azt a macskát kereste és találta meg, akit kerestünk, ezzel ismét bizonyítva mérhetetlen tehetségét!

Sajnos azonban a macska befutott a harmadik határos kertbe és hiába próbált az idős gazdája gyorsan utána futni, nem járt sikerrel, nem tudta megfogni a macskát és sajnos később sem jött elő a hangjára. Macskacsapda kihelyezést javasoltam arra a telekre, ahol a macska tartózkodott. Ez viszont nem volt könnyű feladat, mert a néni nem tudott csapdát szerezni és napokig tartott, míg végül beszerezte, és a kezdeti kudarc után (a sündisznókat sikerült elsőre befognia) nem is használta. Addig-addig beszéltem rá, míg végül megfogadta a tanácsomat és a megfelelően kitett csapdával végül befogta a cicát, és Zizike ugyan nagyon lefogyva, biztos sok gyötrelem után, de immáron ismét otthon van, és a néni is megnyugodott végre, akinek ez a cica az élete, az egyetlen társa. Azóta szépen eszik, és gyarapodik, és boldogan labdázik újra a gazdájával! Demivel tervezzük, hogy meg is látogatjuk őket a közeljövőben!

Lilike névre hallgató, 3 éves, kistermetű, félperzsa nőstény cica, a gazdái első emeleti erkélyéről ugrott/esett ki, Budapesten egy új építésű társasházból. A környék is ilyen, belső kisebb udvarokkal, betonfelületekkel. Sajnos ő is nagyon félénk cica volt, és benti cica révén, nem ismerte a környéket. Az eltűnését követő 48 órán belül kezdtük meg a keresését. Demi kényelmes tempóban kezdte meg a nyomkövetést, a tulajdonosok erkélye alatt. Egyenletes tempóban haladt át egy környező úttesten, majd egy másik társasház kapujánál állt meg. Sikerült bejutnunk oda is, Demi körbenézett a kertben, végigment a nyomon, majd egy bokros résznél szakadt meg az a nyom, a tulajdonosok megnézték a bokros részt, és ott gubbasztott a kismacska! Négyen próbálták meg megfogni, de sajnos Lilike ügyesebbnek bizonyult és pont mellettünk lógott meg újra.

Ez a keresés azért lett szintén az egyik kedvencem, mert itt most módunk nyílt végre arra, amiről már írtam a rólunk rovatban is, hogy bizony nagyon nehéz az állati nyomok követésénél azt megtudni, hogy a kutya pontosan dolgozik-e, mivel nem nagyon nyílik módunk arra, hogy megkérjük őket arra, hogy legyenek kedvesek körbejárni egy adott nyomvonalon. :) Viszont itt, mivel a macska előttünk futott el, és pontosan láttam, hogy merre futott, lehetőségem nyílt arra, hogy ezt élesben kipróbáljam. A kutya nem látta merre futott, mert fegyelemben le volt már fektetve kicsit távolabb, hogy ne zavarja meg a befogást esetleg. Szóval újra nyomkövetésre buzdítottam a kutyát, és mintha vonalzót húztak volna, annyira pontosan követte a cica nyomát. A cica felkapaszkodott a ház növényzettel benőtt oldalán az első emeleti erkélyig, a kutya addig követte a szagot. Sajnos a házba nem jutottunk be, így macskacsapda kihelyezését javasoltam a gazdáinak a kertbe. A keresést azzal zártuk, hogy megnéztük a környéket, merre mozoghatott még a macska, Demi a tulajdonosok házának másik oldalánál is jelzett szagot. Erre egyébként azért van szükség, mert a macska mozog, nem marad ott örökre azon az erkélyen, és ha pontosan be tudjuk határolni milyen területekre érdemes macskacsapdát helyezni, akkor több az esélye a befogásnak. Még megtaláltuk a gazdái által Lilikének kitett dobozát is, pedig arról nem tudtunk, hogy van ilyen kihelyezett tárgy is. Lilikét a macskacsapda segítségével végül sikerült befogni, aki meg volt ijedve, jól lefogyott, csapzott lett a kis bundája, de azóta megnyugodott, többször evett, ivott, de már a gazdája mellett van, mindenki nagy örömére!

Tequila története még sajnos nem sikertörténet, mert még nincs otthon az ő kis falkájával, de nagyon drukkolunk neki is, hogy hazataláljon! Továbbra is segítjük a keresést, ha kell tanácsokkal, ha kell további kereséssel, mert a cél, hogy otthon legyen végre ő is! Ismerjétek meg az ő történetét is: 

Tequila, a 3 éves, hatalmas termetű, brit kék, ivartalanított kandúr, egy viharos napon eltűnt szigetszentmiklósi otthonából, ami egyáltalán nem jellemző rá. Ő nem egy bóklászós cica, maximum pár házzal odébb császkál el, néha vadászgat, de cica létére jól behívható, szófogató cica. Az eltűnését követő napon kezdtük meg a keresését a családi házas környéken. A környék sűrűn lakott, keresés idején is a területen kószáló sok-sok kutyással, biciklissel, horgászokkal, a Duna parton sétáló családokkal. A keresésünket pedig mondja el helyettünk Tequila gazdája: 

Idézet Lobó Connor naplójából:

"Szép estét! Eddig kerestük Tequilát....Demi, a csodaszép svájci juhász szagmintát vett Tequila párnájáról, és határozott mozdulattal elindult a Duna-partra. Ugyanarra, amerre Sunnyka is keresett. Azonban Demi állandóan a vízhez vezetett bennünket, ami nagyon rossz érzés volt....Utólag visszagondolva Tequila önmagához híven vadászhatott, pontosabban horgászhatott...Egy bizonyos helyen aztán Demi szintén a vízhez vette az irányt, és visszafordult. Visszafelé ugyanazon a pontot megint megállt. Megkérdeztünk kicsit arrébb egy horgászó családot, nem láttak-e egy nagy, szürke cicát. Nem hiszitek el, mi történt! A férfi közölte, hogy dehogynem, egy órával ezelőtt. Még a kisfia hívta fel a figyelmét, hogy nézze már, mekkora hatalmas szürke macska van a nádasban! Megkértük, mutassa meg nekünk, hol látták a cicát. Ugye, mondanom sem kell, hogy ugyanott, ahol Demi is bejelzett? Most már beengedtük a kutyát a vízi ösvényre. Teljesen felgyorsult, ami azt jelentette, hogy friss volt a nyom....Ám hiába hívta a mami Tequilát, nem jött elő. Pedig a kutyán kívül már egy felnőtt, és egy kisfiú állította, hogy ott a cica...Nem sokkal később megérkezett a fajtamentés négylábú portása, King is. Ugye mondani sem kell, hogy ugyanezt a kört járta be, csak ő egy magas fára akart az ösvény helyett mindenképpen felmenni.
Egyrészt szuper, hogy a két kutya szerint Tequila él, és nagyon közel, mindössze száz-százötven méterre lehet az otthonunktól. Másrészt nem és nem értjük a történetet. Tequila, aki imádja a falkáját, aki mindig jött az első hívó szóra, vajon most miért nem teszi? Egyrészt most már értjük, miért nem látta senki, de ami a legfontosabb, hogy ÉL, és a közelben van...
Nagyon hálásan köszönjük, és nagy pacsit küldünk Kovács Tímeanak, és Deminek, Mihály Moravetznek és Kingnek, Mihály Eleknek, és a sofőröknek a segítséget. Ma már talán kicsit nyugodtabban alszunk, felcsillant a remény...
Mindenesetre a mami és Tomi éjjel visszamegy oda. Még minket sem visznek, mert nem tudni, mi miatt pánikolhatott be Tequila...Csönd lesz, béke, és nyugalom....Elő kell, hogy jöjjön! Már, ha egyáltalán tényleg itt van..."

Azóta újra elmentünk keresni, ezúttal csónakból vizsgáltuk át a nádast. Demi a nádas másik oldaláról is pontosan ugyanott jelzett, ráadásul elég erőteljes szagot, ahonnan előző alkalommal a partról, pedig nem tudhatta a csónakból, hogy épp merre járunk. Kiugrott a csónakból és pont ott akart befutni a nádasba, ahol előző alkalommal. Tequila cica szagnyoma tehát ott van valahol. A nádas átkutatása azonban nem volt sikeres, mivel még csónakkal sem lehet bejutni sajnos a nádasos, lápos részre. Továbbcsónakáztunk egészen a teniszpályáig, ahol Demi újra szagot jelzett és kiugorva a csónakból pontosan a parkoló széléig ment vissza. Így behatároltuk a teljes területet, ahol Tequila szaga megtalálható volt. Így sajnos két lehetőség maradt, egyik, hogy Tequila cica valamiért nem tud hazamenni a nádasból, bízzunk abban, hogy azért mert óriási és gyönyörű vadászterület van ott, a másik, hogy onnan valaki elvitte őt.

Macskacsapda kihelyezését javasoltuk a nádasba, de itt sajnos a hátrány az, hogy rengeteg élőlény élőhelye, így a csapda kihelyezése elég körülményes és folyamatosan figyelendő lenne sajnos. Nehéz a helyzet, de bizakodóak vagyunk, hogy Tequila haza fog találni, csak még vadászgat egy kicsit.

A keresés végén még új szerelem is szövődött Connor és Demi közt, melyről készült pár lesi fotó is! A készült képeket köszönjük Kovács Violettának, aki Connor, Sunny és Tequila gazdája.

Hanna, az 5 éves Skótjuhász Sable Collie Budapesten, a II. kerületből tűnt el. A gazdája sétáltatta, miközben egy németjuhász megtámadta, aminek következtében kibújt a hámból és rémülten elfutott. Minket az eltűnést követően az esti órákban kerestek meg a gazdái, mi azonnal ugrottunk, annak ellenére, hogy aznap már egy másik keresésünk is volt, hiszen a nyom friss és az állat sérült lehetett, és félő volt, hogy sérülései súlyosak is lehetnek. Családi házas környezetbe való érkezésünket követően azonnal elkezdtük a keresését. Demit a betonfelületről indítottam a kapott szagminta alapján, sajnos azonban a betonfelületen nem talált nyomot. Mint kiderült, nem véletlenül, hiszen a kutya hátrafelé futott el a kertek irányába, de ott nem tudtuk követni a járhatatlan bozót miatt. Demi folyamatosan próbált nyomot keresni és összesen két, növényekkel sűrűn benőtt üres telekre  tört be. Az elsőnél a nyom megszűnt, a másodikban viszont komoly munkába kezdett. Az egész területen végighaladt, majd a sötét éjszakában egy szakadékhoz vezetett, ahol gondolkodás nélkül le is ereszkedett. Nekem már nehezebb dolgom volt, mert a szakadék veszélyein kívül a szúrós tövisek, és indák is akadályozták az utamat. Végül leereszkedtünk és ott a kutya extrán beindult. Tudtam, hogy most friss nyomon lehetünk. Próbáltunk behatolni a sűrűbe, de a kutya hiába tört egyre beljebb, én nem tudtam őt követni, így másik utat kellett keressünk, hogy közelebb érjünk a szag forrásához. Így visszakapaszkodtunk a felszínre és Demi másik utat keresett, ahol újra leereszkedtünk. Sajnos én itt is csak kúszva tudtam követni a kutyát, de egyre beljebb hatoltunk. Demit kiengedtem a 10 méteres pórázon teljesen, hogy ő legalább tudjon haladni. És ekkor odaértünk a kutyus közelébe, folyamatos ugatással jelezte a Hannát. Sajnos azonban egész egyszerűen én nem értem el odáig, ahol az állat megbújt, így nem tudtuk őt elérni. Sajnos a gazdái nem követtek minket a mélybe, fenn várakoztak, ami ebben az esetben azért volt baj, mert az én hívásomra nem mert előjönni az állat, így nem volt mit tenni, visszakúsztam egy olyan helyre, ahol ki tudtam szólni a gazdáknak, hogy vélhetően ott a kutyusuk, ahol Demi jelez, csak a baj az, hogy nem érjük el. A gazdával megpróbáltunk egy másik, jobban járható oldalról visszamenni oda, de sajnos nem tudtunk bemenni oda metszőolló nélkül, arról a helyről pedig nem láttunk éjszaka semmit. Így a keresést be kellett rekeszteni az éjszaka hátralévő részére. A mai napon azonban erről a helyről érkezett egy hívás, miszerint az állatot látták ott, ahol éjjel a kutya jelzett. A gazdái rögtön a helyszínre siettek és egy kis kergetőzést követően Hanna már otthon is van, tiszta piszok lett és tele van mindenféle bogáncsokkal, de épségben van! És itt ragadom meg az alkalmat, hogy figyelmeztessek minden gazdit, hogy ügyeljen arra, hogy a városban, járdákon, úttestek mellett csak pórázon sétáltassa mindenki a kutyáját, akkor is ha egyébként senkit sem bánt, akkor is, ha tündi-bündi! Sohasem tudhatod, hogy a következő percben mi olyan váratlan történhet, melynek hatására az egyébként tündi-bündi kutyád megváltozik, vagy az általad tündi-bündinek tartott kutyád mit vált ki a másik kutyából. Megjelenhet egy cicus is az utcán, melynek hatására, akármilyen képzett, akármilyen okos, elviheti az ösztön.  A félősebb kutyáknál előfordulhat egy hirtelen dudaszó vagy egy hirtelen mellette megszólaló sziréna és máris megvan a baj. Kérlek titeket, figyeljünk egymásra! Nyilván parkokban, zöld területeken és ahol nem járnak autók és van hely kikerülni  a nem szimpatizáló  kutyáknak egymást, ott ez a probléma nem merül fel olyan fokozottan, mint a város közepén, a járdán. Ha futtatni akarod, tehát vidd ki a zöldbe a közeli parkba, futtatókba és ott játszatok, labdázzatok, fáraszd le, játsszon másik kutyákkal, ez fontos, csak tényleg figyeljünk egymásra!

Gomba, a tibeti terrier jellegű, ivartalanított, 8 éves fiú kutyus Rákoskertről tűnt el, Budapest határából, Ecsernél. Mi az eltűnését követő 4. napon érkeztünk a helyszínre. A vele együtt lakó 51 kg-os Cane corso társa készítette elő a terepet a szökéséhez, ugyanis ő csinálta meg a kerítésen a lyukat a távozásához. Gomba kutya elég kalandvágyó típus, sajnos már több alkalommal talált valahogy utat magának egy kis kalandhoz. Érkezésünket követően Demi egyből megkezdte a munkát, és minden további nélkül, rögtön megtalálta a lyukat, pedig a háznál ott lakik még Gombán kívül a Cane corso kutya és egy tündéri cica is. Ezután megkezdtünk a nyomkövetést. Demi elsőként áttörve a forgalmas úton, a napraforgó tábla felé vette az irányt, haladtunk rendületlenül, míg egy keresztező út előtt megszakadt a nyom. Kereste a további nyomot, több kört is tettünk a nyom végénél. A gazdával közöltem, hogy véleményem szerint itt biztosan járt a kutya. Majd visszamentünk az út másik oldalára, és ott Demi több helyen is jelzett szagot a környéken. A környező utcákban kóborolhatott minden valószínűség szerint az állat, mert több háznál is jelzett a kutya. Többek közt egy kisboltnál, ahol szemtanúk állítása szerint látták is előzőleg a kiskutyát. Végül a kb. 3 órás nyomkövetésünk végén, Demi visszatért az első, forgalmas útvonalra, és határozottan haladt visszafelé. Ott megkérdezte a gazda az épp egy kukát kitoló pártól, hogy látták-e esetleg arra a kutyát, és megerősítést nyert, hogy bizony vasárnap esti órákban látták Gombát pontosan arra sétálni, ahol Demi is haladt a nyomon. Tanácsoltam a gazdának, hogy az általunk éjjel bejárt területeken, ahol biztosan jelzett a kutya, ott menjen körbe következő nap napközben és kérdezze meg a szomszédokat, hogy látták-e Gombát, befogadta-e esetleg valaki. De a körbejárásra nem is volt szükség, mert a keresésünket követő délelőtt már kapta is a telefont a tulajdonos, hogy Gombát befogták, pontosan ott, ahol Demi először járt, a napraforgótáblánál, onnan kb. 200 méterre, ahol véget ért a nyom! Gombát hétfői napon délelőtt fogták be és a befogótól kapott enni, inni, így le sem fogyott, jó állapotban volt bezárva ott egy melléképületben. Mindez azt jelenti, hogy Demi 48 órás nyomon mehetett végig, ott, ahol rengeteg más kutya, macska, és természetesen személy is járt azóta. Demi ismét hatalmasat bizonyított, büszke vagyok a kutyámra! És Gomba pedig mostanra otthon van, frissen fürödve, boldogan a falkájában és a gazdájáéknál! Keresést követően a Cane corso még próbált Deminek udvarolni, de őt akkor már csak a hasa érdekelte, és nem vette jó néven a fiú kutya udvarlását, de azért a játékban benne volt egy rövid időre ő is. :) 

Miklós cica egy ivartalanított, három éves, félhosszú szőrű kandúr, Zora kutyussal és két gazdájával él Budapesten, egy belvárosi kerületben, de mivel családtag természetesen, így ő is mindig megy a családdal nyaralni. Eddig ezzel semmi gond nem is volt, viszont most Balatonvilágoson megtörtént a baj, ugyanis kiszakította a szúnyoghálót és kiszökött és eltűnt. Mivel félős cicáról volt szó, aki ráadásul remek rejtőzködő, így sajnos hívásra nem jött vissza. Demivel még aznap, késő este érkeztünk a helyszínre. Demi azonnal megtalálta a szagfelvételt követően Miklós nyomát, viszont ami érdekes volt, hogy csak a két környező telken és a ház körül volt nyom, valamint egy kicsit távolabb lévő telken érzett szagot, tehát egyértelmű volt, hogy a cica a környéken van. Bejártunk egy nagyobb kört azért a biztonság kedvéért, de biztos volt, hogy a cica valahol a tuják környékén volt elbújva sokáig. Sajnos a szomszédok közül csak az egyikhez sikerült bejutnunk, így nem tudtuk a környező telkeket rendesen átvizsgálni. Macskacsapda kihelyezését javasoltuk, és nagyon bizakodó voltam, mert látható volt Demi munkáján, hogy a cica a közelben van, bizonyosan a környező telkek egyikén. Ráadásul a család kutyája is a tujákhoz vezette a gazdáját még reggel, mint később kiderült. Átvizsgáltuk éjjel, valószínűsíthetően ott lehetett sokáig megbújva, de éjjel nem vettük észre, hogy hol. Mindenképp javasoltam a macskacsapdát, mert ez egy olyan szerencsés helyzet volt, hogy Miklós szinte bizonyos volt, hogy szomszédol kicsit, de az étel szagára visszajöhet. És bizony így is volt, sőt a csapdára nem is lett szükség, mert Miklós maga jelentkezett két nap múlva a verandán sűrű nyávogás közepette. Kicsit lefogyott, és összeszedett pár kullancsot is sajnos, de minden rendben van, és folytatja a nyaralását még a gazdáival és Zorával, akivel imádják egymást. 

Ripley, egy ötéves cica, aki Budapest második kerületéből tűnt el egy szellőztetéskor. Ő egy rendkívül félénk és bizalmatlan cicus, ráadásul az egyik szemét korábban eltávolították, a másik szeme pedig egy hályog miatt kéknek tűnik. Az Icci becenevű cica 8 hetes kora óta él lakáscicaként a gazdájával, és eddig sohasem indult felfedezőútra, ráadásul az erkély biztonságosnak is tűnt, de ennek ellenére Ripley egy negyed óra leforgása alatt szőrén-szálán eltűnt. Mi következő napon érkeztünk a helyszínre, addigra gazdája már felforgatta az egész lakást, mert valódi kis rejtőzködő művész, de nyomát sem találta. Helyszínre érkezésünket követően, átnéztük a kertet, de a kutya folyamatosan felfelé szagolt az erkélyek és a lakások irányába. Gazdáját többször kérdeztem, biztosan nincs-e mégis a lakásban, vagy nem juthatott-e vissza valahogy mégis a házba, mert nekem úgy tűnik, a kutya állandóan felfele szagol. Mivel töviről hegyire átkutatta a lakást, úgy vélte, ott nem lehet. Átnéztük a környéket, de értékelhető szag sehol sem volt. Újra visszaérkeztünk a házhoz, és akkor kívülről is az emeletek irányába szagolt fel a kutya. Ennél fogva bementünk a lépcsőházba, ahol Demi felvitt egy lakáshoz, felszagolt a padlásfeljáró vaslétrára is.  A felső emeleten viszont, mint utólag kiderült, járt fenn a gazda, mert felment a padlásra körülnézni. Pont azon a vaslétrán ment fel, ahová Demi vezetett és annál a lakásánál tette le a dolgokat, ahol Demi szagolt, így az egyértelmű volt, hogy Demi nyomot követett, csak épp ott a gazdája szaga volt erősen meg. 

De mivel a lakásba is beszagolt, így azért kértem a gazdát, hogy majd az ott lakót kérdezze meg, nem látta-e az erkélyén a cicát, mert pont ők laktak a gazdái felett, akikhez beszagolt Demi. Visszamentünk a kertbe, ahol ránézésre azt mondtam a gazdájának, hogy szerintem eléggé kizárt, hogy onnan le tudott esni a cica, maximum a szomszéd erkélyére gyanakodnék. Viszont a szomszéd bácsit már megkérdezték, és ő a szellőztetés óta nem látta a cicát. Így azt javasoltam a gazdának, hogy következő napon még egyszer kérdezze meg a felső és oldalsó szomszédot, valamint próbálja hívogatni a cicust, hátha előjön valahonnan mégis a lakásból, vagy ha mégis leesett, akkor csakis a szomszédtól eshetett le, ahonnan még láttam egy kis esélyt, hogy a szomszéd telekre jutott át, amit viszont sajnos nem tudtunk átnézni, mert nem jutottunk be oda. Macskacsapda kihelyezést is javasoltam a kertbe, ha a hívogatás nem vezetne eredményre, ahhoz a peremhez, ami az egyetlen hely volt, ahol esetleg átjuthatott a szomszédba. És mire hazaértünk a gazdája jó hírt közölt, mert bizony Icci ott várta őt az erkélyükön. :) A cica a szomszéd bácsi erkélyére jutott át, ahogy vélelmeztük Demivel, és onnan valószínűsíthetően a bukóablakán keresztül bemászhatott a bácsi lakásába, ahol pedig jó alaposan elbújt. A bácsi késő este vette észre a lakásában, a könyvespolc alá volt bebújva, ahonnan kitessékelte az erkélyre, úgyhogy aznap éjjel már otthon is aludt a kis csavargó. 

Rumli cica Leányfaluról tűnt el. Egy héttel az eltűnést követően érkeztünk a helyszínre. Demi a munkáját azonnal megkezdte és nem is ment messzire, mert azonnal a másodszomszédhoz vezetett, ahová mindenáron be akart jutni. A bejutást követően átnézte a kertet, de a házba szeretett volna mindenáron bemenni. Sajnos azonban ez egy nyaraló volt és a tulajdonos nem volt ott éppen, így a házban nem sikerült megnéznünk a cicát. További nyomokat keresve kimentünk az utcára, ahol Demi újra beindult, ezzel a telekkel szembeni telekre szeretett volna bejutni, szerencsére ide is sikerült bemennünk, és Demi elindult a nyomon. Felkapaszkodtunk egy domboldalra is, az ott lakó szomszéd elmesélte, hogy bizony pont ott szokott a cica elhaladni a kertjén keresztül, ahol Demi is haladt. Feljutottunk a domboldal tetejére, de sajnos ott több telekre sem sikerült bejutnunk, mert sajnálatos módon ez egy nyaralóövezet, és sokan nem tartózkodtak ott éppen. Így a keresést be kellett rekeszteni és Demi munkája alapján javasoltam a gazdának, hogy mely nyaralók tulajdonosait kellene előkeríteni és megnézni az ott lévő házakat, helyiségeket, mert azt vélelmeztük, hogy a cicát véletlen bezárták. Természetesen a legvalószínűbb eshetőség az elsőre meglátogatott kertben álló ház volt, de volt még néhány telek, ahová vezettek nyomok.

És a keresést követő pár nap múlva a gazdától kaptuk is a jó hírt, hogy Rumli cica egyszer csak megjelent, kicsit lefogyva, de épen és egészségesen és immáron újra együtt van a családjával. Valószínűsíthetően az egyik nyaralóba zárták be, ahol Demi jelzett, sajnos az nem derült ki azóta sem, hogy melyikből. 

Tappancs, a frissen örökbefogadott, embertől, állattól és minden egyébtől is rettentően félő kutyus megijedt valamitől, és kiszabadította magát a hámjából, és elfutott.

Tappancs keresésére az eltűnést követő napon este mentünk ki belvárosi, nagyon forgalmas helyen lévő lakótelepre. Első napon túl sok értékelhető nyom nem volt, sajnos nem bukkantunk nyomára. Szerencsére a XV. kerületből érkezett később egy bejelentés, miszerint ott láthatták, így következő alkalommal kimentünk oda is. Ott Demi egy családi házas kis utcában kezdte meg a nyomkövetést. Szinte azonnal a nyomára bukkant Tappancsnak. Megmutatta, hol tölthette az éjszakát, és hamarosan vad hajszába kezdett a Szilas-patak mentén a vasúti síneken keresztül. Sajnos a kutyust így sem értük utol. Minden bizonnyal a Szilas-patak partján belevetette magát a sűrű növényzetbe, ahová csak egy darabig tudtuk követni, és a gazdái hívására pedig sajnos nem jött elő. 

Azt vélelmeztük az irányból, hogy Tappancs ahhoz az alapítványhoz akar visszamenni, ahol addig lakott, és ahol biztonságban érezte magát. 

Ezért javasoltam a gazdáinak, hogy éjszaka menjenek vissza Tappabcs éjszakai szálláshelyére, mivel az egy jó bújóhelynek tűnt, hátha ott marad azon a környéken még éjszakára, és hívogassák. Ha csend és nyugalom lesz, talán behívhatóvá válik. Sajnos azonban aznap a gazdik már nem tudták megoldani, hogy visszamenjenek oda. 

Később nap közben hívogatták, de az sem vezetett eredményre. 

Utána senki sem látta napokig, így várnunk kellett egy újabb bejelentésig. És Áron keresés után megtörtént a csoda, a Szilas-patak környékén és Alapítvány környékén sikerült befogni! Ezek szerint a nyom és a tipp is ismét jó volt és az eltelt, további egy hét alatt visszajutott Tappancs majdnem oda, ahonnan örökbe fogadták.

Mára már Tappancs is otthon van a gazdáival! 

Dodi egy 2 éves, mentett Maine coon keverék  ivartalan kandúr, aki egy vidéki, családi házas övezetben él. A gazdái elmentek pár órára otthonról egyik este, és a cica úgy döntött, világgá indul. 

Demivel az eltűnést követő negyedik napon érkeztünk a helyszínre. 

Szagfelvételt követően Demi megkezdte a nyomkövetést. Az út túloldalán álló házhoz vitt minket, ahol az egyik kertbe és házba mindenképpen be akart jutni. Felszagolt az egyik fára is. Ekkor a gazdája elmesélte, hogy tényleg oda fel szokott mászni a cicájuk, sőt egyszer le is pottyant már onnan a szemük láttára. Ez azért volt egy veszélyes információ, mert a fa másik oldalán egy kutyus lakik. 

Aztán Demi egyértelmű nyomon haladt tovább egy szomszédos utcában lévő Ipari Telephez, ahonnan nem tágított. Oda ellentmondást nem tűrően akart bejutni. Hatalmas szerencsénk volt, mivel késő este révén nem gondoltuk, hogy át tudjuk vizsgálni, de szerencsére három műszakos munkavégzés folyhat a telephelyen, mert épp jött az este 10 órás váltás dolgozni, így a gazdi bejutott, és megkérte a biztonsági őrt, had menjünk be a kutyával körbenézni. 

Átvizsgáltuk a telephelyet. Mint kiderült, oda sok macska jár be, a kereséskor is láttunk ott több macskát is, mert az egyik ott dolgozó etetni szokta őket és nagy macskabarát. 

A nyom az ipartelep közepéig tartott, ahol egy parkoló közepén a nyom véget ért, és Demi befejezte a munkát, jelezvén, hogy innen bizony további nyom nincsen. Arra gondoltunk, hogy a cicát valaki jó szándékból is akár hazavihette, ezért azt javasoltam a gazdinak, hogy tegyen ki plakátokat, és ha engedik, rakjon ki szórólapokat a dolgozóknak, találja meg azt az embert, aki etetni szokta a cicákat, hátha tud valamit Dodiról.

Még kint folytatta Demi a nyomkeresést, és elment annak az utcának a végéig, ahol a telep volt, aminek a vége már susnyás, erdős, mezős terület, ott viszont sajnos elég sok kijárós kutya van. Egy helyen talált egy régebbi nyomot is a Demi, amit elég sokáig elemzett. A munkája után azt vélelmeztem, hogy a frissebb nyom mindenképpen az ipartelepen van, így a keresést leginkább oda kellene koncentrálni.

Sajnos a keresés után senki sem jelentkezett, hogy látta volna a cicát, és azt a dolgozót sem sikerült fellelni, aki ott a telepen a cicákat eteti. Dodit mintha a föld nyelte volna el. 

Tegnapi napon jött az első és egyetlen telefon, miszerint a cicát látták, de sajnos a bejelentő nagyon furcsa és zavart volt. Megadott egy helyszínt, természetesen a gazdi odament azonnal, de sajnos a cicának nyoma nem volt, ellenben a bejelentő által használt telefonszámot kinyomták és többé nem volt elérhető a bejelentő.

Ma hajnalban pedig Dodi ott állt az ajtóban, sajnos olyan sérülésekkel, amit az orvos és a gazdái szerint is bezárás, és az onnan való kiszabadulás okozott, sáros volt és piszkos, tehát vélhetően valóban a nyom jó volt, elvitték, bezárták, de kiszabadult, és szerencsére haza tudott jutni, és ma már a családja körében van újra, és reméljük elment a kedve a további csavargástól. 

Marci, a 11 éves ivartalanított, chipes, nagyon félős kandúr perzsa cica eddig egy lakásban lakott, de a gazdival új helyre költöztek, ráadásul az eltűnését megelőzően kellett elaltatni betegség miatt a kis cicatársát. Ezért egy óvatlan pillanatban úgy döntött, hogy elmegy felfedezni az új, számára teljesen idegen környéket, ráadásul ez egy családi házas övezet, kerttel és sok-sok izgalommal az utcán. Gazdija hívását követően, még az eltűnés napján este értünk a külvárosi, családi házas övezetbe, és azonnal megkezdtünk a munkát. Először körbenézett Demi az udvarban, feltérképezte a cica kedvenc helyeit, majd kivezetett minket az utcára a nyomon, ahol lomtalanítás révén remek bújóhelyek adódtak neki a az elrejtőzésre. Az egyik bokros, tujás ház előtt jelzett leginkább szagot Demi, majd továbbmentük egy másik utcába, melynek végén egy kis erdős részre értünk. Ott volt egy telep, ahol Demi szintén jelzett, hogy a nyom arra a telepre megy tovább. Mivel bejutni nem tudtunk, bíztunk benne, hogy az estére kiengedett kutya kikergethette onnan, megkerültük a telepet és szerencsére folytatódott is a nyom, az erdős rész széléig, ahol a nyom véget ért. A gazdi folyamatosan hívogatta a cicát, hallani véltük a neszezést is, távolabb fektettem a kutyát, hogy ha a gazdihoz oda mer jönni, akkor kijöhessen. Majd távolabbról megint hallani véltük a cica neszezését. Demi az út végén újra elkezdett dolgozni ezúttal átnyargaltunk egy játszótérhez, ahol szintén hallani véltem egy halk nyávogást, utána pedig visszavezetett a Demi egy építés alatt lévő házhoz, melynek a kertje vége az az utca volt, ahol a gazdi lakik. Majd Demi befordult és húzott vissza a házhoz. És képzeljétek ekkora a cicus is hazaért vélhetőleg a másik utcán keresztül a házhoz és végre újra a kezébe foghatta a nagy csavargót a gazdi! Nagyon-nagyon jó érzés volt, hogy végre nem csak láttuk a cicát, de meg is lett, és igaz, hogy futott előlünk, de legalább vissza a házhoz, és úgymond Demi hazakergette a cicát a gazdik karjaiba! :) Cica még csak meg sem volt rémülve, elégedetten ment be a táljához, és megkezdte a vacsorája elfogyasztását, mint aki jól végezte a dolgát!  :) 

Benzon egy két éves kan angol bulldog  kutyus, aki szerdán hajnalban úgy döntött, hogy átszalad játszani a szomszéd tacskóhoz, de sajnálatos módon a játék után a szomszéd kerítésén keresztül elindult körbenézni egyet az utcán. Sajnos nem tudott visszamenni a családjához, így kóborlásba kezdett Budapest agglomerációjában lévő családi házas környéken, ahol viszont sok a veszélyes főút és autópálya. Aznap hajnalban az eltűnése órájában még látni vélték a környéken és onnantól kezdve csupán egyetlen bejelentést kapott a gazdája 7-8 km-re a lakhelyétől, hogy ott látták bandukolni, viszont ez a bejelentés nem volt túl hihető a kutyát ismerve sajnos. Gazdája nagyon aggódott, mert ő nem egy túl fitt kutyus, ellenben barátkozós, kedves kutya, igaz, ő is hajlamos megijedni néhány dologtól. Mivel azon az egy bejelentésen kívül más információt nem kapott a két napban a kutyáról, pedig plakátok és szórólapok garmadája volt kinn az utcákon, sajnos felmerült annak is a gyanúja, hogy esetleg valaki megfogta és elvitte őt. Ezért kérte a mi segítségünket.  Mi az eltűnést követő 48 óra múlva érkeztünk a helyszínre éjszaka. Demi a szagfelvételt követően azonnal munkához is látott. Elsőként megtalálta a kutyus lakhelyét, ami a ház alatt a kazánházban volt, ahol egy külön rezidencia volt kialakítva neki. 

Majd kiment a kapun és egy komolyabb légszimat után, mely a házzal szembeni zajvédő fal irányába volt, keresni kezdett nyomot a földön. Ezt követően rögtön a szomszéd kert felé vette az irányt. A légszimattal kapcsolatban megjegyeztem a gazdának, hogy ez a légszimat még érdekes lehet, de hagyjuk a kutyát dolgozni. Demi továbbhaladt nyomon a kerítés mellett és be is fordult a szomszéd saroktelek másik utcájába, ott viszont furcsa dolgot tett Demi. A fejét felemelte a kerítsek betonrészéhez és azon tartott orral ment végig a kertek mellett. Jeleztem a gazdának, hogy ezt a viselkedését furcsának tartom, mert nem szokott ilyet csinálni, nem értem, most ezt miért csinálja. A gazdi erre elmesélte, hogy az ő kutyájának pontosan ez a szokása, hogy így megy végig a kerítések mellett és ott szoktak így sétálni! Tehát a nyomkövetés tűpontos volt! Majd Demi egy utcasarok után visszafordult és az útja a zajvédő falhoz vezetett, és ott egyértelműen át akart haladni a főúton. Átmentünk az út másik oldalára, ott azonnal be akart menni a susnyásba, így mentünk utána. Ott komoly munkába kezdett, jeleztem a gazdának, hogy a kutyája vélhetőleg erre haladt. Erre mondta, hogy aznap hajnalban az eltűnése napján pontosan ott látták utoljára nagyjából. Ezek után Demi egyszer csak iszonyat erővel elkezdett dolgozni. Bevetette magát a susnyásba, és mérhetetlen erővel elkezdett vágtázni egyre beljebb és beljebb egy több méteres indákkal telenőtt, erdős, susnyás részre. Vágtattunk keresztül-kasul mindenen, hiába is próbáltam Demit visszafogni, lehetetlen volt megállítani! Az sem érdekelte, hogy elesek, hogy már a cipőm majdnem elhagyom, ő csak ment és ment a nyom után! Nagy nehezen átverekedtük magunkat az indákon és hamarosan egy magas füves, de legalább nem indás részen felemelte a fejét, beleszagolt a levegőbe, és ott jelezte, hogy megérkeztünk. Mondtam a gazdának, aki hősiesen jött utánunk a filmbe illő epizódokon keresztül, hogy hívja a kutyáját, mert Benzon itt van. Gazdi hívni kezdte, és Benzon futott felé! Sajnos mikor már majdnem kéznyújtásra volt, Demi ugatni kezdett, jelezvén, hogy a keresett kutya megvan, amitől szegény megállt, és nem mert kijönni. Féltünk, hogy ha tovább űzzük, a kocsik közé tereljük, mert sajnos ezt az erdős, indás, susnyás részt egyik oldalról a főút, másik oldalról az autópálya ölelte körül, és nagyon aggódtam érte, ha erőszakkal akarjuk megfogni, árthatunk neki. Ezért javasoltam, hogy a gazdi menjen ki hajnalban, vigyen neki ételt, italt a helyszínre, és a saját szagú dolgait, és szórja el ott, ahol megtaláltuk. 

Következő napon napközben ez meg is történt, és szerencsére Benzon megette az ételt, ami azt jelezte, hogy szerencsére nem ment tovább és ott maradt a helyszínen, csak a sokkos állapota miatt még nem mert odajönni a gazdihoz. Javasoltam, hogy maradjon türelmes, éjjel is vigyen neki ételt és reggel nézze meg, megette-e, adjon időt neki a megnyugvásra, hisz tudjuk, hogy él, eszik is, úgyhogy hamarosan kijön majd hozzá. Egyetlen félelmünk volt csupán, hogy a gazdi elmesélte, hogy arra a területre traktorosok szoktak menni, letúrni a susnyást időnként és fél tőle, hogy ez hamarosan bekövetkezik, mert már több méteres a gaz. Sajnos és egyben szerencsére igaza volt, mert bizony délelőtt megjelentek a traktorosok, ami Benzont kiűzte azonnal az útra, ahol nagyon nagy szerencséjére egy autós meglátta, megállt, és Benzon segítséget kérve bepattant az autójába gondolkodás nélkül, és mivel látta a plakátot, hogy keresik, délelőtt már otthon is volt a nagy csavargó! Nagyon boldog vagyok, hogy Benzonnak is tudtunk segíteni és újra otthon lehet végre a családjával!

Apolló, a két éves, nagyon félős cicus egy belvárosi kerületben tűnt el. 

Az ő története nagyon vicces eset volt, gyors happyenddel! 

Apolló a lakhelyünktől pár sarokra tűnt el, pontosan az idő tájt mikor arra sétáltunk, de mi mit sem tudtunk az eltűnéséről akkor. Délután az egyik kutyás jó ismerősöm keresett meg azzal, hogy a kutyái nagyon furcsán viselkednek egy pinceablaknál. A macska lehetőségét azért zárta ki, mert a környékünkön rengeteg cica él, és sohasem érdeklődtek a kutyái extrém mértékben a cicák iránt. Fel is vette videóra a viselkedésüket, melyet megnézve úgy döntöttünk, hogy este munka után elsétálunk arra és Demivel megnézzük, mert azért az ő reakciójából tudni fogom, hogy mi lehet ott. Megbeszéltük, hogy estére próbál kulcsot is szerezni ahhoz a pincéhez. Közben említette, hogy egy fehér cicus is eltűnt arról a környékről.

Ezek után érkezett Apolló eltűnéséről is a hír, aki szintén arról a környékről tűnt el! A gazdája szintén értesült a fehér cica eltűnéséről is, aki szerencsére már addigra meg is került. Így volt bennem egy pici bizakodás, hogy a kutyás ismerős kutyái mégiscsak cicát találtak, és reménykedtem benne, hogy az a cica Apolló lesz.

Tekintve, hogy az ismerőseimnek dolga volt, így igyekeztünk először a pincét felmérni, sajnos akkor még szagminta nem volt nálunk, mert az Apolló gazdi még úton volt hazafelé. A pince ablakánál Demi semmi különösebb érdeklődést nem mutatott, macskák mászkálhattak ott, de szerencsére nem halott volt a pincében és nem is sejtettem ott a macskán kívül más érdekeset. Ekkor megérkezett a kulcs is, így be is tudtunk menni. Demi pincébe lépése után szinte azonnal, ahogy húzott hátra, a cica már az ablakban is termett. Sajnos ő nem Apolló volt, hanem egy másik, a házban lakó fekete macska, fehér tappancsokkal. Így mindenki megnyugodott, hogy a jó ismerősöm ügyes és okos kutyái  csak egy házban lakó macskát szagoltak ki, aki a pincetulajdonos szerint gyakori vendég ott. 

Ezután átmentünk Apolló gazdiékhoz és megvártuk, míg hazaének. Ő a kolléganőjével érkezett a helyszínre, és ahogy bementek a házba, hogy kihozzák a szagmintát  a kolléganő pont kiszúrta Apollót, aki benn a házban ott gubbasztott dermedten a szemetes mögött! :) Demi természetesen hisztériázott, mivel ő akarta megtalálni, és így nem akadt már dolgunk, ezért kitaláltunk neki egy harmadik feladatot is. Apollóval ugyanis lakik még egy másik cica és egy yorki is. Apolló mivel nagyon félős cicus, eddig még sohasem hagyta el a házat, de a másik vele lakó cicus kijárós, és pont kinn volt, így megkértük Demit, ha már úgy akar dolgozni, keresse meg a harmadik cicust is. A cica gazdija persze tudta, hol a cica nagyjából, de ez nekem is jól jött, mert így le tudtuk újra vizsgáztatni Demi munkáját és legalább dolgozhatott is. Demi a szagfelvételt követően elment kint az utcán, a cica nyomán, ahol járni szokott, majd be akart menni a házba. Ott végigszagolta a földszinti lakások környékét, majd felment az első emeletig, ahol visszafordult, majd lement a pincébe és tadddám ott volt a cicus. A nyom pontos volt, mert a cica az első emeletig szokott felmenni, és a földszinten lakik, és bizony ott volt lenn a pincében éppen. Úgyhogy a tegnapi napon egy óra leforgása alatt három cica is hazakerült, igaz, Apolló cica megkeresésére nem is volt szükség, elég volt hozzá a megjelenésünk is! :) Bár minden keresés ilyen gyors és ilyen egyszerű volna, mint ez a legutóbbi! 

Zeusz, a négy éves, ivartalanított kan drótszőrű tacskó keverék kutyust találták a gazdái, és falun élt nagy szeretetben a társával a szintén talált, hat éves, ivartalanított keverék kan Nemoval (Negróval). Az igazi gazdájuk egy állatorvos volt, aki 3 évvel ezelőtt hunyt el, addig jártak vele dolgozni váltott műszakban az állatorvosi rendelőbe. Azonban az imádott gazdi elvesztése nagyon megviselte őket, ekkor kezdődtek a viselkedési problémáik.  Elkezdtek egyéni felfedezőutakra járni.  Mindig közösen tervelték ki a csínytevéseiket és visszaeső bűnözőkké váltak, mert elég sokszor napokra eltűntek. Sajnos ez az állapot addig fokozódott, hogy muszáj volt megoldást találni erre, nem maradhatott már így tovább. Ezért úgy döntöttek a gazdái, hogy különválasztják őket és a nagyobb felügyelet érdekében, tíz hónappal ezelőtt felkerültek Budapestre külön-külön gazdákhoz. Nemo először ideiglenes gazdihoz, ahonnan egy hónapja került a jelenlegi, végleges gazdihoz, Zeusz pedig egyből a jelenlegi gazdihoz, ahol már élt egy másik kutyus is. Egészen mostanáig nem is volt velük semmi gond, szépen viselkedtek, könnyen behívhatók voltak, Zeusz járt mindenfelé, még nyaralni is azóta, külön-külön többé nem tűntek el, semmi panasz nem volt rájuk, szépen beilleszkedtek az új kis családjukba. Mindkettő emberszerető, barátságos, nem félős kutyus (és ez is volt most a szerencséjük).

Egészen mostanáig! Ugyanis az történt, hogy a hétvégén újra találkoztak egy séta erejére a Normafánál. Sajnos azonban a gazdáik pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva délután  1 óra körül, egy pillanat tört része alatt  újra útra keltek a régi szép idők emlékére és bevetették magukat az erdőbe. Sajnos már délután volt és azért egy vidéki faluhoz képest a fővárosban egy eltűnés sokkal nagyobb veszélyeket rejteget magában. A gazdák az eltűnés pillanataitól kezdve azonnal keresni kezdték őket, de mindhiába, a két kis szökevény meglógott.

A gazdik kettő órakor értesítettek minket az eltűnésről, és fél háromkor már úton is voltunk Demivel, hogy segíteni tudjunk a kis csavargóknak. Sajnos mire felkeveredtünk a hegyre, óriási vihar lett, ömlött az eső és feltámadt a szél is. Kicsit tartottam tőle, hogy a száraz időben született nyomokat az ömlő eső teljesen elmoshatja, a légszimatot pedig befolyásolhatja erőteljesen feltámadt szél is. Igaz, ha olyan az iránya épp a szélnek, akkor akár segítheti is a munkánkat, de ugyanennyire hátráltató is tud lenni. Felérve a hegyre, kaptunk egy információt, ami ugyan nem volt túl pontos, de támpontot adhatott, hogy a kutyákat a Budakeszi úton látták átfutni. Ezért Demivel ott vetettem fel a szagot. Sajnos ez épp egy rettentően forgalmas betonfelületes út, ahol még akkor is esett egy kicsit, ráadásul olyan erőteljes eső volt, ami szépen le is mosta az utakat, néhol hömpölygött is kicsit a víz. Ezért ránézésre nem sok reménnyel kecsegtetett, hogy lesz még nyom. De Demi átment a Budakeszi út másik oldalára és ott egy zöld kerítést szagolgatott át tüzetesen, ez bíztató jel volt. Annál is inkább, mert a gazdi szerint az ő kutyája sokat jelölget, és szereti az ilyen kerítéseket is. Aztán Demi befordult az egyik mellékutcán és elindult lefelé, majd erőteljes kanyart véve, áttért az út másik oldalára, ahol befordult és be akart menni egy sporttelepre, ahová sajnos kutyával nem lehetett bemenni, de a gazdi azért körbekiabált. Mivel a kapu nyitva volt, így vélelmeztük, hogy arra mehettek az állatok. Majd egy csatornameder mellett haladt végig Demi, eljutott egy másik kereszteződésig, ahol tovább haladt, ezúttal felfelé, majd egy kis keresztutcán fordult be a kutya egyértelműen, aminek a vége már az erdő volt. Persze ott sem a járt ösvényeket választotta Demi, szokásához híven, hanem a nyomot, így nem könnyítve meg nekünk a követését, mert a nagy eső kiáztatta az iszapos talajt, és néhol elég nehézzé tette a kutya után kapaszkodásunkat. Ezúttal is lecsatoltam az erdőben a pórázt, hogy az legalább ne akadályozza a nyomkövetést, Demi szépen felfelé vette az irányt. Ott az erdőben találkoztunk néhány kirándulóval is, akik említették, hogy ők nézték a két kutyust, de erre biztosan nem jöhettek, mert ők nem látták őket. De Demi csak ment tovább konokul, mi pedig utána. Felértünk az erdő legészakabbi pontjára, ahol egy vadkerítéséhez jutottunk, majd onnan  visszakanyarodott Demi lefelé, majd kikötöttünk egy kisebb parkolónál, ahol különböző telepek voltak. Ott elvesztette Demi a nyomot a betonfelületen. Kerestünk további nyomokat, és Demi visszament újra az erdőbe a lejtős részhez és mindenáron át akarta vizsgálni az ott lévő telepeket, kerteket. A gazdi bement az egyikbe, de nem talált senkit, akitől engedélyt kérhettünk volna a terület átvizsgálására. Mivel erőteljesen sötétedni kezdett, kértem a gazdit, hogy járjuk körbe ezt az erdős részt kívülről, hogy ott lesz-e kintről nyom, mert a kutya munkájából úgy ítéltem meg, hogy ott kell lenni valahol közel a kutyáknak, csak pontosítani kellene a helyet. Egyik oldalról megkerülve a telepeket, újra a Budakeszi úton lyukadtunk ki, ahol Demi lefelé indult el és valahol újra befelé akarta venni az irányt, az erdő irányába. Sajnos mivel ott nem volt keresztutca, így vissza kellett volna fordulnunk, hogy a másik irányba is el tudjunk menni, arra, amerre a kutya menni akart.  És ahogy épp megálltunk, hogy még megpróbáljunk visszamenni a másik oldalra, és megnézni a másik oldalát is az erdőnek, akkor jött a telefon, hogy pont ott, amerre Demi épp menni akart, tán még 600 méterre sem attól a helytől, ahol épp álltunk, az egyik telepen, egy épp cigi szünetet tartó fiú megfogta a kutyákat, akik odamentek hozzá barátságosan! Nagyon nagy volt az öröm, mert végre a nyom végén az állatok nem futottak el előlünk, hanem pórázra vették őket a gazdik, és este 6 órára már úton is voltunk hazafelé mindannyian! Nagyon büszke vagyok Demire, és nagyon örülök neki, hogy nem volt felesleges az a sok esőben, és szélben való gyakorlás!

Nemot (Negrót), a hat éves, ivartalanított keverék kan kutyust találták a gazdái, és falun élt nagy szeretetben a társával, a szintén talált Zeusszal, a négy éves, ivartalanított kan drótszőrű tacskó keverékkel. Az igazi gazdájuk egy állatorvos volt, aki 3 évvel ezelőtt hunyt el, addig jártak vele dolgozni váltott műszakban az állatorvosi rendelőbe. Azonban az imádott gazdi elvesztése nagyon megviselte őket, ekkor kezdődtek a viselkedési problémáik.  Elkezdtek egyéni felfedezőutakra járni.  Mindig közösen tervelték ki a csínytevéseiket és visszaeső bűnözőkké váltak, mert elég sokszor napokra eltűntek. Sajnos ez az állapot addig fokozódott, hogy muszáj volt megoldást találni erre, nem maradhatott már így tovább. Ezért úgy döntöttek a gazdái, hogy különválasztják őket és a nagyobb felügyelet érdekében, tíz hónappal ezelőtt felkerültek Budapestre külön-külön gazdákhoz. Nemo először ideiglenes gazdihoz, ahonnan egy hónapja került a jelenlegi, végleges gazdihoz, Zeusz pedig egyből a jelenlegi gazdihoz, ahol már élt egy másik kutyus is. Egészen mostanáig nem is volt velük semmi gond, szépen viselkedtek, könnyen behívhatók voltak, Zeusz járt mindenfelé, még nyaralni is azóta, külön-külön többé nem tűntek el, semmi panasz nem volt rájuk, szépen beilleszkedtek az új kis családjukba. Mindkettő emberszerető, barátságos, nem félős kutyus (és ez is volt most a szerencséjük).

Egészen mostanáig! Ugyanis az történt, hogy a hétvégén újra találkoztak egy séta erejére a Normafánál. Sajnos azonban a gazdáik pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva délután  1 óra körül, egy pillanat tört része alatt  újra útra keltek a régi szép idők emlékére és bevetették magukat az erdőbe. Sajnos már délután volt és azért egy vidéki faluhoz képest a fővárosban egy eltűnés sokkal nagyobb veszélyeket rejteget magában. A gazdák az eltűnés pillanataitól kezdve azonnal keresni kezdték őket, de mindhiába, a két kis szökevény meglógott.

A gazdik kettő órakor értesítettek minket az eltűnésről, és fél háromkor már úton is voltunk Demivel, hogy segíteni tudjunk a kis csavargóknak. Sajnos mire felkeveredtünk a hegyre, óriási vihar lett, ömlött az eső és feltámadt a szél is. Kicsit tartottam tőle, hogy a száraz időben született nyomokat az ömlő eső teljesen elmoshatja, a légszimatot pedig befolyásolhatja erőteljesen feltámadt szél is. Igaz, ha olyan az iránya épp a szélnek, akkor akár segítheti is a munkánkat, de ugyanennyire hátráltató is tud lenni. Felérve a hegyre, kaptunk egy információt, ami ugyan nem volt túl pontos, de támpontot adhatott, hogy a kutyákat a Budakeszi úton látták átfutni. Ezért Demivel ott vetettem fel a szagot. Sajnos ez épp egy rettentően forgalmas betonfelületes út, ahol még akkor is esett egy kicsit, ráadásul olyan erőteljes eső volt, ami szépen le is mosta az utakat, néhol hömpölygött is kicsit a víz. Ezért ránézésre nem sok reménnyel kecsegtetett, hogy lesz még nyom. De Demi átment a Budakeszi út másik oldalára és ott egy zöld kerítést szagolgatott át tüzetesen, ez bíztató jel volt. Annál is inkább, mert a gazdi szerint az ő kutyája sokat jelölget, és szereti az ilyen kerítéseket is. Aztán Demi befordult az egyik mellékutcán és elindult lefelé, majd erőteljes kanyart véve, áttért az út másik oldalára, ahol befordult és be akart menni egy sporttelepre, ahová sajnos kutyával nem lehetett bemenni, de a gazdi azért körbekiabált. Mivel a kapu nyitva volt, így vélelmeztük, hogy arra mehettek az állatok. Majd egy csatornameder mellett haladt végig Demi, eljutott egy másik kereszteződésig, ahol tovább haladt, ezúttal felfelé, majd egy kis keresztutcán fordult be a kutya egyértelműen, aminek a vége már az erdő volt. Persze ott sem a járt ösvényeket választotta Demi, szokásához híven, hanem a nyomot, így nem könnyítve meg nekünk a követését, mert a nagy eső kiáztatta az iszapos talajt, és néhol elég nehézzé tette a kutya után kapaszkodásunkat. Ezúttal is lecsatoltam az erdőben a pórázt, hogy az legalább ne akadályozza a nyomkövetést, Demi szépen felfelé vette az irányt. Ott az erdőben találkoztunk néhány kirándulóval is, akik említették, hogy ők nézték a két kutyust, de erre biztosan nem jöhettek, mert ők nem látták őket. De Demi csak ment tovább konokul, mi pedig utána. Felértünk az erdő legészakabbi pontjára, ahol egy vadkerítéséhez jutottunk, majd onnan  visszakanyarodott Demi lefelé, majd kikötöttünk egy kisebb parkolónál, ahol különböző telepek voltak. Ott elvesztette Demi a nyomot a betonfelületen. Kerestünk további nyomokat, és Demi visszament újra az erdőbe a lejtős részhez és mindenáron át akarta vizsgálni az ott lévő telepeket, kerteket. A gazdi bement az egyikbe, de nem talált senkit, akitől engedélyt kérhettünk volna a terület átvizsgálására. Mivel erőteljesen sötétedni kezdett, kértem a gazdit, hogy járjuk körbe ezt az erdős részt kívülről, hogy ott lesz-e kintről nyom, mert a kutya munkájából úgy ítéltem meg, hogy ott kell lenni valahol közel a kutyáknak, csak pontosítani kellene a helyet. Egyik oldalról megkerülve a telepeket, újra a Budakeszi úton lyukadtunk ki, ahol Demi lefelé indult el és valahol újra befelé akarta venni az irányt, az erdő irányába. Sajnos mivel ott nem volt keresztutca, így vissza kellett volna fordulnunk, hogy a másik irányba is el tudjunk menni, arra, amerre a kutya menni akart.  És ahogy épp megálltunk, hogy még megpróbáljunk visszamenni a másik oldalra, és megnézni a másik oldalát is az erdőnek, akkor jött a telefon, hogy pont ott, amerre Demi épp menni akart, tán még 600 méterre sem attól a helytől, ahol épp álltunk, az egyik telepen, egy épp cigi szünetet tartó fiú megfogta a kutyákat, akik odamentek hozzá barátságosan! Nagyon nagy volt az öröm, mert végre a nyom végén az állatok nem futottak el előlünk, hanem pórázra vették őket a gazdik, és este 6 órára már úton is voltunk hazafelé mindannyian! Nagyon büszke vagyok Demire, és nagyon örülök neki, hogy nem volt felesleges az a sok esőben, és szélben való gyakorlás!

Jonny egy három hónapos, zsemleszínű labrador, aki egy délután úgy gondolta, hogy elindul felfedezni a világot. Vélhetően az elektromos kapu záródását használta ki a szökésre, és hipp-hopp, kisurrant a számára még teljesen idegen világba. Az eltűnés után 20 órával érkeztünk a budapesti, kertvárosi házhoz. A kertben Demi rögtön munkához látott, megvizsgálta a hátsó kerítést is, ahol volt egy kisebb lyuk. Aztán kiment a kapun és egy kis nyomkeresést követően elindult a betonfelületes úton határozott léptekkel egy irányba. A sarokhoz érve befordult egy forgalmasabb útra és ott is folytatta az útját. Majd egy rettenetesen forgalmas, többsávos úthoz érve, átkeltünk a túloldalra, ahol továbbra is az út szélén haladt, míg egy lakótelephez értünk. Ott az egyik ház sarkánál talált szagot, majd szépen irányt váltott és a közeli rét felé vette az irányt. Ott keresztül haladt, ahol újra egy kertvárosi házas, betonfelületes részhez értünk. Ott elindult Demi az utcákba. Szépen haladt kifelé a városból, hol jobbra, hol balra fordulva az utcákon. Kiértünk újra egy mezős, fás részre, aminek a végén sajnos volt egy magas töltés, ami sajnos a vonatsín volt. Ott haladtunk egy darabig párhuzamosan a sínnel a mezőn, de egyszer csak Demi betört, és a sínhez ért. Itt sajnos találtunk egy tetemet is, mely egy szintén zsemleszínű, vélhetőleg kutya tetem volt. Ezt megvizsgáltuk, de mind Demi szerint (aki tovább akart haladni), mind mi szerintünk, szerencsére nem lehetett Jonny. Épp továbbindultunk volna, mikor jött egy telefon, miszerint a kutyust megfogták, és pár házzal odébb van egy kertben, ahol laknak. Nagy volt az öröm, bár én kicsit kétkedve fogadtam a hírt, hiszen addigra több km-t megtettünk, konkrétan már egy másik kerület határánál voltunk majdnem. Az elmondott információk pedig nem függtek egybe a nyomkövetéssel. Így vártunk, míg az egyik gazdi odaér, és megnézi a kutyát. Sajnos a félelmem beigazolódott, mert ugyan ők a kiszökés után valóban egy rövid időre megfogták ott, de csak megsimogatni tudták, utána elszaladt. Ezért a nyomkövetést újra elkezdtük a tetemtől, ami azért volt furcsa szituáció, hisz már befejeztük a munkát, volt játék is, meg evés-ivás. De amikor megkértem Demit, folytassa a nyomkövetést, gondolkodás nélkül dobta el a botot és újra elkezdte a munkát. A vasúti sín töltése mentén haladtunk egy darabig, aztán sajnos Demi felkapaszkodott a töltésen. Nem volt mit tenni, mentünk utána, bár rettegtem, hogy mit fogunk találni. Átkeltünk a dupla sínpáron, ahol sűrű volt a vasúti közlekedés. Másik oldalon pedig sajnos közvetlen a sín mellett folytatódott egy darabig a nyom. Majd egyszer csak leereszkedett a töltés másik oldalán Demi, és egy kisebb réten átkelve egy lakóparkhoz értünk. Ott újra a rét felé haladtunk tovább, majd kicsit távolabb visszatértünk a sín mellé és ott újra fel a töltésre, és a sínek mellett közvetlenül haladtunk tovább. Demit nem érdekelte az sem, hogy közben kétszer is elhaladtak mellettünk a vonatok mindkét irányban. A sínről egy kereszteződés előtt jöttünk le, ahol autós átkelő is volt, és mindkét irányból rettenetes forgalom, buszokkal, autósorokkal még hétvégén is. Demi át akart kelni az úton, aminek a másik oldala egy erdős rész volt. Ott indult befelé, majd egy ösvényen kilyukadtunk újra az egyik forgalmas úthoz, amin átkelve egy másik erdőben találtuk magunkat, ott kiértünk vissza sín melletti forgalmas úthoz, és ott visszafelé haladva véget ért a nyom. Ezért javasoltam, hogy az autóval követő gazdi esetleg haladjon majd végig lassan visszafelé és az út szélét nézze végig a lakópark felé, mert arra már nem akartunk Demivel visszamenni, hisz ott bezárult volna a kör. Inkább arra buzdítottam Demit, hogy nézzünk még nyomokat az erdőben. Ott az erdőben Demi talált egy nagyon erős nyomot, ami kis kitérőkkel egy hajléktalan bácsihoz vezetett, aki az erdő közepén él, és akinél  volt étel kitéve a bácsi cicájának, így vélhetőleg ott vacsorázott a kis Jonny is. Majd Demi még elment az erdő másik végére, ahol pedig különböző gyártelepek voltak, de ott kerítések voltak végig, így ha valaki nem fogta meg, nem biztos, hogy be tudott jutni oda a kutya egyedül. Még átmentünk az előző erdőbe is újra, ahol Demi végigrohant a kis labi nyomán, de ott is újra a forgalmas úthoz jutottunk ki, csak kicsit lejjebb. Mivel ekkorra erősen sötétedni kezdett és nyomok az út szélén értek véget, ami a lakóparkhoz vezetett, a másik oldalon pedig a telepeknél a kerítéseknél, így a legvalószínűbbnek azt tartottam, hogy ott valaki megfoghatta, ezért javasoltam, hogy az összes gyártelepre vigyenek szórólapot és plakátokat, és a lakóparknál is szórólapozzanak és plakátoljanak gyorsan, hátha valaki megtalálta és hazavitte vagy bevitte az egyik telepre. Mivel eddig több km-re onnan, a lakóhelyük környékén, és ráadásul teljesen másik irányban kerültek ki a papírok, a fiatalabb gazdik visszamentek még egy adag szórólappal és plakáttal a környékre, hogy kitegyék a szórólapokat, mi pedig a 4 órás nyomkövetést követően hazaindultunk. És mire épp hazaértünk Demivel, jött a telefon, hogy bizony pont ott az út szélén egészen pontosan ott, ahol Demi szerint véget ért a nyom, előző este 10 órakor, megállt az út szélén egy autó, mert látta a kis labradort, ahogy gyalogol visszafelé az út szélén a lakópark felé, betették az autóba, elvitték egy a másik kerületben az állatorvoshoz, és mivel chip nem volt még benne, hazavitték, megetették, és várták, hátha valaki keresi a kutyáját majd a környéken. Így találkozott a két információ, és mire mi Demivel hazaértünk, a kis labrador is hazaért a gazdikhoz, mindenki nagy örömére teljesen épen, de sajnos orvoshoz vitelt követően kiderült, hogy egy kis parvo vírust azért sikerült összeszednie a kaland során. De a kedélye jó, eszik, iszik, kapott infúziót, és az orvos szerint, hamar elfelejti ezt is!  A kis angyalkái nagyon vigyázhattak rá, mert iszonyatos veszélyes helyzeteket élt túl szerencsésen! És végül, de nem utolsósorban a gazdiknak is jár a respekt, hiszen próbáltak minket követni, hol több, hol kevesebb sikerrel :), néha váltva egymást, ami Demi tempója miatt teljesen érthető is volt, és autóval is követve  minket, hisz ők is bíztak a kutya munkájában, és gondolkodás nélkül mentek vissza oda plakátolni, ahol Demi jelzett, hogy elősegítsék a kutya előkerülését, nagyon-nagyon jó csapatmunka volt. 

Minden keresésünkkor rettentően  büszke vagyok Demire, de ez az eset azért vált jelenleg a kedvencemmé, mert itt kettőnk közt érzékelhető volt az az összhang (és szerintem látható is a kívülállóknak), hogy mi kölcsönös függésben és egymásra utaltságban létezünk egymástól és az is, hogy kutyák nélkül, mi emberek csak sötétben tapogatózó lények vagyunk, akik hiába gondolkodnak, a kutyák érzékszervei nélkül bizonyos helyzetben semmire sem megyünk! Az, hogy 15 km-en keresztül feltétel nélküli bizalommal kövessem a kutyát, tudva azt, hogy amit csinál, az jó, és pontos, még akkor is, ha a hírek másról is szólnak épp, és követem őt mindenhová, legyen az a sínek mentén vagy a városban az utcákon, vagy a forgalmas úton, vagy épp az erdőben, ő pedig tudja azt, hogy dolgozhat nyugodtan, mert én biztosítom neki azt a biztonságos hátteret, hogy ő csinálhatja a feladatát bármilyen körülmények közt, mert én pedig figyelek a többire, kvázi én vagyok a szeme és biztosítom számára azt, hogy biztonságban tehesse a dolgát, és közben figyelem őt és a jelzéseit is, és kontroll alatt tartom a körülményeket és a történéseket is, hihetetlen jó érzés volt belülről megélni, és azt gondolom, hogy ez az a dolog, ami miatt ilyen jól működünk mi így együtt! 

Flexi, egy három és fél hónapos, Budapesten, város szélén lakó, fekete labrador kölyök, felfedezve a kerítésen egy kis lyukat úgy döntött, hogy felfedezőútra indul. Mi két napon belül érkeztünk a helyszínre. Demi a kert és a kerítés átvizsgálását követően elindult kifelé, végighaladt a sínek mellett, majd átkelt a túloldalra, ott belevetette magát az elhagyatott telkekre. Átvágtunk egy nagy sűrűn benőtt, réten, majd kerítések lyukain keresztül haladtunk tovább. A telkek teljesen elhagyatottak voltak. Egyszer csak egy elhagyatott házhoz értünk, ami leginkább egy pincehelyiségből állt, aminek ki volt törve a felszínre nyíló ablaka, így beláttunk rajta. Sajnos amit láttunk, nem töltött el minket sok reménnyel, mert a pincehelyiségben több kutya kakit is találtunk, melyek közt voltak frissebbek is, és az egyik nagyon hasonlított arra, mint amilyet a kis labrador is termelt. Az ajtó zárva volt, de akkor már egyetlen kutya sem volt ott. Kértem Demit hogy nézzen még tovább nyomokat. Továbbhaladtunk ott további kerítéslyukakon keresztül egy másik elhagyatott telekre, ahol egy romos kis kunyhó állt, amit vélhetően hajléktalanok laktak a nyomokból ítélve. Sajnos ott sem tartózkodott épp senki. A nyomok ezután megszakadtak sajnos.

Rettenetesen aggódtunk, hogy mi történhetett a kutyussal, mert a környék és a nyomok nem voltak túl bíztatóak.

Javasoltam a gazdiknak, hogy minél több szórólapot dobáljanak be a plakátokon kívül, hátha a környéken valaki befogadta, vagy megvette valakitől a kutyusukat, mivel sajnos chip még nem volt a kutyában, így más reményünk nem maradt a megtalálására.

A gazdik így is tettek, és óriási szerencsénkre az egyik viszonylag közeli szomszéd jelentkezett, hogy a szomszédjukban, egy tejesen körülzárt kertben látnak egy új kutyát, amelyik lehet az övéké! Sajnos a „megtaláló” nem tűnt túl segítőkésznek, így azt már sohasem tudjuk meg, hogy a kutya hogyan került hozzá, mindenesetre Flexi meglett és mára már otthon van a kis családjával újra!

Marcipán egy utcáról mentett, nagyon félős kiscica, aki egy Budapest belvárosi kerületből tűnt el. A gazdi egy belső udvaros házban lakik, ahol több másik cica is lakott, és mikor ki lett engedve levegőzni, az ott lakó többi cica elkergette, és sajnos nyoma veszett. Mi öt nappal az eltűnést követően érkeztünk a helyszínre, ráadásul azóta eső is esett. Két nappal a keresés előtt még látni vélték egy fán, de azóta teljesen felszívódott.

Demi a szagfelvételt követően azonnal elindult a kertben, majd kiment az utcára és a következő háztömbbe szeretett volna bejutni. Szerencsére be tudtunk menni. Demi nagyon izgatottan járt körbe és az összes helyet megmutatta, ahol a cica járt. Első útja egy sufnihoz vezetett és annak tetejét szerette volna megvizsgálni, majd bementünk több pincehelyiségbe is, ahol remek helyek adódtak az elbújásra, és ahol vélhetőleg szintén járt a cica. Utána hátrament ennek a belső udvarnak a végéhez, ahol egy sűrű susnyás volt. Ott Demi olyan erőre kapcsolt, hogy még el is estem, ami őt egyáltalán nem zökkentette ki abból, hogy a cica után loholjon. J Majd a szomszéd telekhez értünk, de ott véget ért a nyom,  a kerítésnél és a telek másik oldalán  viszont felment Demi a második emeletre és a tetőre szeretett volna feljutni. Szóval a diagnózis egyértelmű volt, a cica a szomszéd telken tartózkodott, vélhetőleg többnyire a tetőkön, illetve a sufninál. Voltak még nyomok a hátsószomszédhoz is, de sajnos oda nem tudunk bejutni, ezért Demi kivonszolt az utcára és az utcasarkon befordulva onnan akarta megközelíteni a telket, jelezvén, hogy a cica arra is járt.

Nyomkövetés után a csapda kihelyezését javasoltam a megadott helyekre. És a csapda kihelyezést követően az ott lakó szomszédok látták is a cicát a csapda körül ólálkodni, de sajnos a többi cica bátrabbnak bizonyult, így mindig megelőzték őt a bemenetelben. Látták őt a susnyásnál, sőt még a Demi által megjelölt másik teleknél is az utcasarkon. Mivel később ott a sufni felőli tetőn is látták a szomszédok, ahol Demi mondta, így javasoltam oda a csapda áthelyezését, hátha ott kevesebb másik cica fog belemenni. A terv bevált, mert Marcipán végül belesétált éjszaka a tetőn, így aznap már ő is ott otthon aludt!

Büszke vagyok erre a nyomkövetésre is, mert az eső és a sok másik cica ellenére is, az összes helyen, amit mutatott Demi, látni vélték a bejelentők később a cicát, tehát 100%-os pontossággal dolgozott és Marcipán mára otthon lehet a gazdival!