Fifikét, a hat éves ivaros kan yorki kutyust pár hónapja fogadta be a családja. Nyaralni indultak, ezért megőrzésre a közeli hozzátartozónak adták oda, ahová egyébként is gyakran jártak együtt látogatóba, ahol egy másik kutyával, egy shih-tzuval osztották meg a nagy és biztonságos kertjüket. 

Sajnos azonban a közeli szomszédságban épp tüzelt két szintén yorki kutyus, ezért a hős szerelmes felfedezőútra indult. Viszont akkor hamar le is kapcsolták őt, és így derült ki, hogy az egyébként erődítményszerű kerítésnek van egy gyenge pontja, hiszen ez a pici kiskutya átpréselhette magát a bejárati ajtó alatt. Ezért a kertkapu alját is megerősítették további deszkákkal, és nyugodtak voltak, hogy itt bizony nincs az a kutya, de még macska sem, aki átférhet alatta, ráadásul a nagymama szigorú felügyelete mellett használhatta csak a kertet a kutyus.

De a hős szerelmesek mindig találnak maguknak "kiskaput", így volt ez Fifivel is, mert az egyik alkalommal egy pár perc figyelemkiesés ideje alatt Fifike úgy döntött, hogy valamilyen fondorlatos módon újra megkörnyékezi a lányokat. A szemfüles hozzátartozó viszont 5 percen belül már észlelte is, hogy a kutyus meglépett, bár fogalma sem volt, hogy hogyan, de futott is ki azonnal az utcára, hogy becserkéssze. Egész nap kereste, kiabált az egyébként szófogadó kutyának, plakátokat tett ki, de semmi sem vezetett eredményre, senki sehol nem látta Fifikét, ennyire rövid idő alatt is, mintha a föld nyelte volna el. Estefelé kétségbeesetten telefonált nekünk, mi pedig negyed órán belül már úton is voltunk a Budapest környéki kisvárosba, mert már este volt, és féltem, hogy erre a pici kutyára rengeteg veszély leselkedik, ha kinn tölti az éjszakát. Tudtam, hogy friss a nyom, és ha még az utcán van, lesz esélyünk becserkészni. 

Sajnos az időjárás újfent nem volt túl kegyes hozzánk, mert alig, hogy elindultunk, leszakadt az ég, mintha dézsából öntötték volna, úgy esett. Ennek ellenére nem fordultunk vissza, mert reméltem, hogy tán a kisvárosban nem esett ennyi eső és marad még nyom, amin elindulhatunk. 

És valóban, mikor megérkeztünk a családi házas kisváros betonfelületes utcájába, örömmel tapasztaltuk, hogy nagyon nagy szerencsénk van, mert ott láthatóan kevés eső esett, szinte jelentéktelen mennyiség! Így nagyon bíztam benne, hogy hamar a kiskutya nyomára akadhatunk.

A kerthez érve magam is meggyőződhettem róla, hogy a kert valóban erődítmény, magas kőfal van minden oldalról, ezért ott sem kiásni, sem kipréselni nem tudta magát sehol a kutya, így kíváncsian vártam, hogy Demi mit fog nekünk mutatni. Elképzelésem sem volt róla, hogy hol mehetett ki onnan Fifi!

Demi a szagfelvételt követően a kertben kezdte meg a munkát. Végighaladt mindenhol, ahol a kutyus járt, feltérképezte az összes helyet, ahol tartózkodott a kutyus, majd a kapuhoz ment és megmutatta hol ment ki a kutyus! Hát erre az eshetőségre senki sem gondolna! 

Ugyanis az előrelátó "gazdi" még a kertkapu ajtajának oldalát is téglával kitámasztotta, hogy a kertkapu bejárati ajtaja felőli ajtókeret és pánt között se tudja magát kipréselni a kutya. De ez a hudini fellépett arra téglára és onnan az ajtópánt és az ajtófélfa közti kis lyukon préselte ki magát Demi szerint!

Kiérve az utcára Demi elindult az egyik irányba, majd a saroktól már vissza is indult ugyanannak az utcának a másik oldalán visszafelé, ment két utcasarkot és befordult egy sarkon és ott egy házhoz ment. A "gazdi" elmondta, hogy igen, ott laknak a tüzelő szukák. Ezután viszont Demi nem időzött ott sokáig (egyébként az a kert is olyan volt, ahová bejutni semmiképp nem tudott volna Fifi), visszaindult a sarokhoz és ott az utca másik oldala felé indult el a kereszteződéstől. Ott pedig egy sűrű bokros, susnyás részen állt meg és onnan semmiképp nem akart tágítani. Ezért fogtam a lámpámat és próbáltam bevilágítani. Remek elbújási, bebújási lehetőségek voltak ott, és láttam ott cicákat is, de Fifi nem volt ott. 

Ekkor Demi egy légszimatvételt követően elindult tovább az úton és befordult egy utcasarkon és egy házhoz vitt minket. Onnan viszont már nem annyira akart tágítani, úgy, mint a bokornál, ott is be akart jutni. Viszont tovább semmilyen irányban nem volt nyom. 

Kértem a gazdit, hogy reggel az legyen az első, hogy ezekhez a házakhoz menjen érdeklődni, és vigyen szórólapot is, mert itt megszakadt a nyom, ami azt jelenti véleményem szerint, hogy a bokroknál valaki felemelhette a földről a kutyát és itt valahol, valamelyik házba bevihette, de persze annak sem zártam ki az esélyét, hogy ott rakták be egy autóba.

És következő napon pedig jött is a jó hír, hogy a kiskutya otthon van! Ugyanis a Demi által megjelölt házakhoz ment a "gazdi" reggel, ott kérdezősködött, és ott elmondták, hogy valaki látta abban a kertben a kutyát, ahol Demi jelezte, és egy másik szomszéd pedig pontosan látta azt is, hogy az illető pontosan ott, ahol Demi mutatta, a bokroknál felemelte őt, és a kezében vitte be abba a házba, amit Demi megmutatott! Ezután sikerült elérni az illető kert tulajdonosát is a szomszédok segítségével, aki pedig délután vissza is adta a kutyust, így Fifi az estét már otthon töltötte a shih-tzuval! :)

Fifiék is megtiszteltek minket a véleményükkel: