Rozi, a 2 éves tacskó-pincsi keverék szuka kutyus Erdőkertesen, egy vidéki családi ház kertjéből szökött meg. Gazdik próbálták keresni, megosztották a facebookon az eltűnését, de sajnos hozzánk túl későn jutottak el ahhoz, hogy nyomokat kereshessünk. Tanácsokkal láttam el őket és kértem, ha van konkrét, biztos nyom, akkor azonnal telefonáljanak.

Így történt, hogy másfél hónappal az eltűnést követően telefonáltak, hogy kaptak egy képet, és ezer százalékra Rozi van a fotón, és meg is tudják mutatni konkrétan a helyszínt. Nap közben ők is keresték a helyi közterületes alapítvánnyal közösen a fotó alapján, bejárták a környéket, de nem lelték nyomát a több órás keresés alatt sem. A szomszédok sem látták azt kutyust sem előtte, sem azóta ott sajnos.

Így már aznap este odamentünk és megkezdtük a keresését a friss, pár órás nyomon.

Demi a szagfelvétel után be lett engedve ahhoz a kerthez, ahonnan a bejelentés jött és ahol a kép készült róla.

Izgatottan keresgélt nyomokat, és egy rövid úton el is indult, de mindenhonnan visszafordult bizonytalanul. Mondtam a gazdinak, hogy nekem gyanús a dolog, mert nemigen vannak nyomok, és ahhoz képest, hogy 5 órás a nyom, nem megyünk semerre kvázi. Demi rengetegszer odament a szagmintához, ami egy ilyen vidéki környezetben, ahol betonfelület nemigen volt, és egy friss nyomnál nem volt indokolt, így ezt is szóvá tettem, gyanús volt. 

Ezután tettünk egy kisebb kört a háztól, a háznál talált szagnyom alapján, de Demi végül visszatért a házhoz és befejezte a keresést. Mondtam a gazdiknak, hogy nem meggyőző a nyomkövetése szerintem, ezt a kis kört járta csak be, de onnan hazatalálna a kutyus, mert közel laktak oda a gazdiék viszonylag, de visszamegyek Demivel a kerthez és a fotó alapján a nyomkezdettől megkérem a keresésre. Ezt Demi meg is tette, és újra nekiindult. 

Egyszer csak a kert végéből kivezető senki földje susnyásban meg is pillantottam a kutyust! 

Hívtam a gazdit, hogy jöjjön, mert ott a kutya. Odanavigáltam, és akkor ő is megpillantotta, és ekkor felkiáltott, hogy ő Rozi és megvan! Rohant utána ösztönösen, de a kutyus elbújt, elfutott előle. Próbáltam nyugtatni a gazdikat, ne üldözzék, türelemmel többre megyünk, várjuk ki, hogy megnyugodjon a kutyus, de a sokkhatás túl erős volt, próbálták megfogni. Szerencsére kifutott és egy autó alatt húzta meg magát. A hölgy gazdi ekkor látta meg közelebbről és konstatálta, hogy ez tán nem a Rozi mégsem sajnos. 

Mindezek ellenére, ha már megtaláltuk, nem hagytam ott, kihalásztam őt az autó alól, és a kis Kocsonyát próbáltam sokktalanítani. Ölemben volt sok-sok percig, így a gazdik immáron a lámpa fényénél kicsit jobban meg tudták vizsgálni őt. A hölgy gazdi ezután bizton állította, hogy ő nem Rozi, míg a férfi gazdi még mindig úgy volt vele, hogy lehet a Rozi, hisz másfél hónap alatt megnőhetett ennyire a szőre, és minden folt stimmelt, minden szín. Félelmetes volt a hasonlóság. 

Mondtam gyorsan vigyük el valahová és nézessünk chipet, és meggyőződünk róla, hogy Rozi-e. A gazdik szerencsére ismerték ugye a helyi közterületes és egyben állatvédő alapítványt, a Befogad-Lak Alapítványt, így telefonáltak nekik, és mivel nagyon a közelben laktak, pár perc alatt ott is voltunk. Kijöttek az autóhoz chipet nézni, de sajnos nem leltek benne. Mindenesetre fogadták Kocsonyát, így most ott van náluk és keressük Kocsonya eredeti gazdiját, hátha felismeri valaki őt!

Szóval Kocsonya eredeti gazdija, kérlek, jelentkezz az Alapítványnál, Kocsonya ott vár Rád! 

És hogy egy kis örömhír is kerüljön még a végére, a keresést követő napon újabb fotót kaptak a gazdik, immáron Budapestről, hogy egy talált kutya van egy családnál, aki szintén nagyon hasonlít Rozira, így az előző napi kudarc után kicsit félve elindultak a megadott címre, és bizony az már Rozi volt! Egy család találta meg még az eltűnése napján és Budapestre utaztak vele, ők vigyáztak rá eddig, de mostantól Rozi már otthon szuszog boldogan a gazdi ölében! 

Nagyon örülök, hogy Rozi története is sikeresen zárult, és remélem mi pedig megmentettünk ismét egy lelket, Kocsonyát, aki visszatalál az eredeti gazdihoz, vagy ha nincs neki, akkor a későbbiekben találunk neki egy új, és felelős gazdit! (Remélem, hogy hamarosan kapok az Alapítványtól egy jobb képet Kocsonyáról is,  és akkor kiteszem azt is. )

És még egy tanulság! Itt egy konkrét eset arról, hogy miért fontos, hogy a szagminta és a kiindulási pont egyezzen! Hisz ha a nyomkezdet más kutyát takar, mint amit a szagminta, akkor egyrészt a kutyát is összezavarjuk, nem érti, mi akkor a feladata, másrészt, ha a nyomkezdet alapján kérem meg a keresésre, azt a kutyát fogjuk megtalálni, akit a nyom takar, aki viszont nem fog megegyezni a keresett kutyussal. 

Ettől még a nyomkövetés sikeres volt Demi szempontjából, hisz azt a kutyát találta meg, akit kerestünk a nyom alapján. 

Ezért van az, hogy a bejelentésekkel kapcsolatban szkeptikus vagyok mindig, mert sajnos sok az olyan eset, ami ehhez hasonlóan más bejelentett kutyát takar, mint a keresett kutyus. Itt persze szerepet játszott a véletlenek összjátéka is, hisz mennyi esélye volt annak, hogy egy színeiben, foltjaiban ugyanolyan kutya legyen az utcán Erdőkertesen, mint Rozi, olyannyira, hogy még a megtalálás után sem voltak teljesen meggyőződve a gazdik, hogy ő nem Rozi!

A sors úgy akarta, hogy megkeressük Kocsonyát, így remélem, neki is sikerül hazatalálni vagy a későbbiekben új gazdihoz jutni!